Írta: Bus István
Patakfalvi Réka családi vállalkozásként férjével és férje testvérével butikhoteleket, éttermeket és egy rendezvénytérrel egybekötött golfpályát üzemeltet. És ahogy az interjúból is kiderül: az elmúlt másfél év nem az ő időszakuk volt. Hogy mégis sikerült átvészelni, annak több oka is volt. Például, hogy emberségesen bántak az alkalmazottaikkal. Patakfalvi Réka, a Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezés Nagykövete és a Continental Group regionális értékesítési, marketing- és PR-igazgatója.
Bus István: A Bridge-es pólódon a legfőbb értékként a Harmónia szerepelt.
Patakfalvi Réka: Magánemberként, cégtulajdonosként és vezetőként is fontos az, hogy mindig törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a középpontot, az egyensúlyt. Hiszen a privát életben és a céges mindennapokban is sokszor jönnek olyan események, amik kibillentik az embert. Elég lelkizős típus vagyok – van előnye és hátránya is, ha az ember érzékeny. Nagyon kibillenteni – és nyilván vissza is tudnak húzni – az energiák… és hát a tavalyi év elég embert próbáló volt. Amikor megkerestek Veráék, és megkérdezték, mi az érték számomra, egyből jött a belső hang.
Az ember sokszor kergeti a harmóniát, és nem mindig találja meg. De amikor megdolgozik érte, vannak olyan pillanatok, amikor megéli. És ez nagy érték.
BI: Mi borít ki a legjobban?
PR: A bizonytalanság. És a tavalyi év erről szólt: a tervezhetetlenségről, a bizonytalanságról. Nyilván sok tanulságot is hozott: például saját magamról. Hogy nem tudom mindig kézben tartani az eseményeket, bármennyire is szeretném.
BI: Mindenki azt hitte, hogy képes rá, és kiderült, hogy mégsem.
PR: Abszolút. Akik az idegenforgalomban dolgozunk – szállodákat és éttermeket üzemeltetünk az elejétől fogva – tudtuk, hogy komoly probléma elé nézünk anyagilag és emberileg is. Hogyan tudjuk megtartani a munkatársainkat? Meddig és mennyit tudunk megtartani? Aki marad velünk, abban hogyan tartjuk a lelket úgy, hogy tartson ki? Hiszen a mi legnagyobb értékünk az emberi erőforrás. Végül aztán sok jó embert sikerült megtartani.
BI: Hogyan?
PR: Nehézségek árán. Működött a tartozni valahova-érzés. Ez egy 15 éves cég. Sokan vannak, akik nyitás óta velünk vannak. Ezek az emberek sok hónapig fél pénzen, vagy 60%-os fizetésért dolgoztak. És mivel nem volt olyan sok, napi operatív munka a bezárás miatt, de voltak futó projektek, így volt olyan kollégám, aki többet dolgozott, mint akkor, amikor nyitva voltak a szállodák. Azt érzem, hogy az eddig belerakott munka, energia, szeretet és odafigyelés most érett be. Családi cégként indultunk, aztán nagyok lettünk, mert 2019 végére több, mint 300 fővel dolgoztunk. Anno ketten kezdtük el a férjemmel az egészet, 15 éve. Rendszert építettünk, szemléletet váltottunk, sok mindenben fejlődtünk, hogy eljussunk ide. És onnan viszonylag nagy mélyrepülés volt a tavalyi év. De azt éreztük, hogy sokan pont amiatt a családias jelleg miatt voltak hajlandóak velünk maradni – még akkor is, hogy ha ez nekik anyagilag egy nehéz időszak volt.
BI: Mikor volt a legsötétebb óra?
PR: Tavaly, amikor az egész elkezdődött, igazi mélypontot éltünk meg, mert az éttermi csapatot le kellett építenünk. Tisztán látszott, hogy az éttermünkkel nem tudunk életben maradni. A szállodai csapatokat meg tudtuk tartani nyár végéig. A legsötétebb óra talán tavaly szeptemberben volt, amikor lezárták a határokat, és világossá vált, hogy itt most hosszú időre be lesznek zárva a szállodák. Mivel mi főként szállodákat üzemeltetünk, és szinte kizárólag külföldi vendégeket fogadunk, ezt elég nehéz volt megélni.
BI: Az megfordult a fejetekben, hogy mivel a ti egzisztenciátok is veszélyben van, valami másba kell majd kezdeni?
PR: Nem, mert abban bíztunk, hogy az élet helyre fog állni, és a turizmusra szükség lesz. Menet közben is voltak vidéki fejlesztéseink, és külföldi lehetőségek. Nem álltunk le. Inkább az volt, hogy a meglévő portfólióból el fogunk veszíteni valakit – és ez meg is történt időközben. Az egyik szállodát tulajdonosváltás miatt elveszítettük. Az nem volt opció, hogy mint cég, tönkremegyünk. Az sokkal inkább, hogy átalakul a cég, és kevesebb emberrel és projekttel fogunk továbbmenni.
BI: 2008-ban is volt válság, és most, 2021-ben is. Úgy tűnik a mintázat alapján, hogy azért tízévente jön valami, és nem ússzuk meg. Fel lehet készülni ilyesmire vállalkozóként?
PR: Ami most történt, arra senki nem tudott készülni. Bennünket sokként ért, mert számunkra a létező legjobb év a ’19-es volt, és azt prognosztizáltuk, hogy a 2020-as év még ennél is jobb lehet. Aztán egyszer csak 180 fokot fordult a világ.
Voltak cégek, aki szárnyaltak a járvány idején, de nekünk el kellett fogadni, hogy zárás, megállás és kivárás van.
BI: Ért azért kellemes csalódás?
PR: A kollégáink részéről, akik kitartottak mellettünk a bajban.
BI: Mit hoz a jövő? Mik a trendek?
PR: Ha a járványhelyzet nem romlik, akkor ősztől el tud indulni az élet. De mi, mint szálloda, jövő tavasztól látjuk, hogy valamilyen formában visszaáll az élet. Az idei év gyakorlatilag ugyanúgy elmegy, mint a tavalyi. Hiába lesznek nyitva a határok, az utazási kedv egy pillanat alatt nem fog visszaállni. Jelenleg a belföldi rendezvényekben látjuk a lehetőséget. Azt is látjuk, hogy az embereknek elegük van az online világból. Az online tér elszakított egymástól bennünket, és azt látjuk, rengeteg ajánlatkérés érkezik. Privát – például esküvők – , de szakmaiak is. Az Eurocenter feletti golfpályát is mi üzemeltetjük, és ott most lett készen az átalakított rendezvénytér. Nagy fejlesztés volt, ami már lehetővé teszi, hogy magas színvonalú eseményeket is tudjunk fogadni. Nagyon hiszek benne, hogy ez beérik, és már meg fog mutatkozni a javulás szeptembertől.
BI: Minden olyan lesz, mint volt?
PR: Talán ideiglenesen átalakulnak az utazási szokások. Nyilván ezt senki nem tudja, nem látunk a jövőbe. Hányadik hullám lesz még? Hányan veszik fel az oltást? Sok nyitott kérdés van. De reméljük, hogy az emberek azért gyorsan elfelejtik a dolgok rossz részét, és ha ebből kilábalunk, akkor elindul egy új élet.
BI: Az elmúlt 15 évnek melyek voltak a fő csomópontjai?
PR: Történetileg az első szálloda, a Hotel Parlament nyitása volt. Ez indította el az egészet, 2006-ban. Akkor még nem volt szállodaüzemeltető cégünk, ám az olasz partnerünk bennünket bízott meg a hotel fejlesztésével és üzemeltetéssel. Flesch Tamás, a férjem volt akkor a szálloda igazgatója, én pedig a sales-dolgokat vittem. Felépítettük a csapatot, és a Hotel Parlament, mint első butikhotel a városban, viszonylag gyorsan nagy sikertörténet lett. Ezen felbuzdulva 2009-ben épült egy második szálloda, a Palazzo Zichy, a Lőrinc pap téren, a Nemzeti Múzeum mögött. Ennek a műemléképületnek az átalakítását is mi felügyeltük. A 2008-as válság után, egy nehéz időszakban, de megnyitottunk. Itt csatlakozott hozzánk a férjem testvére, Flesch Gábor, ő lett a Zichy igazgatója. Ahogyan a két ház üzemeltetésben tapasztalatot gyűjtöttünk, azt láttuk, hogy nekünk ezek a méretű szállodák működnek. Ebben tudjuk azt a fajta elhivatottságot, szemléletet meghonosítani, amit vallunk.
És hogy milyen értékek mentén? A vendéget személyre szabottan kell kezelni, nevén szólítva, emeltebb szintű szolgáltatásokat nyújtva, mint egy hagyományos, nagy szállodalánc tagjaiban. Az egyediséget és a személyre szabottságot hangsúlyoztuk. A személyzettel egyéni képzéseket kezdtünk el. Megpróbáltuk mindenkiben megtalálni azt, amiben a legjobb, és abban fejleszteni.
Aztán ahogy belépett a harmadik szálloda lehetősége – az Andrássy úti Hotel Moments –, láttuk mennyire más a kettő, mint a három. Mennyire más plusz 99 szoba. Ekkor kezdtünk célirányosan foglalkozni a szervezetfejlesztéssel. Akkor már dolgoztunk egy coaching-csapattal, voltak tréningek, egyéni fejlesztések. 2016-ban nyitottuk meg a Moments szállodát, aminek már étterme is van, a Bistro Fine. Az étterem üzemeltetése nagy lecke volt nekünk is: bele kellett tanulni. És aztán nyílt két másik szálloda, viszonylag rövid időn belül: a D8 Hotel és a Clark Hotel a Clark Ádám téren. A Clarkot időközben visszavette a tulajdonos saját üzemeltetésre, a D8 Hotel pedig tulajdonost cserélt az elmúlt hónapokban: most záródott le a története számunka. Közben megnyílt a Belgrád rakparton egy nagyon szép szállodánk, a Vision Hotel – éppen a COVID-járvány kellős közepén. De úgy éreztük, hogy muszáj megnyitni, hiszen ott van apartmanlehetőség, és hosszú távú lakáskiadásban is tudtunk gondolkodni. Így nem kellett elküldeni a csapatot; meg tudtunk tartani szinte mindenkit. Első, vidéki szállodánk lett tavaly Esztergomban a Portobello, mellette pedig éppen most nyílt meg egy nagyszabású fejlesztés eredményeként a csodás Grand Hotel Esztergom. Ezen kívül vidéken és külföldön is számos új projektben, fejlesztésben vagyunk benne. Valamint nyitásra készen a budapesti Emerald Hotel & Residence a Szervita téren, bízva abban, hogy hamarosan elindul a turizmus. Ez az elmúlt 15 évünk. Sok tapasztalattal, és a törekvéssel, hogy igyekezzünk megőrizni a családias hangulatot. Odafigyelünk egymásra, rendszeresen szervezünk csapatépítő- és sportnapokat. Megpróbálunk jobban odafigyelni arra, hogy hogyan vannak az emberek körülöttünk.
BI: Hogy lehet hosszú távot futni?
PR: Tisztességesen. Sokszor nem vállaltunk el olyan projektet, amiben nem hittük, hogy az értékek megegyeznek azzal, amit mi képviselünk. Vagy amikor azt észleltük, hogy a tulajdonos túl gyorsan akarja visszapörgetni a befektetett beruházás értékét, és olyan számokat kellett volna elvállalni, amihez nem tudtuk volna adni a nevünket. Nem hiszünk a túl gyors eredményben. A vendéglátás számunkra a nagyvonalúságról is szól. Ha jószívű és gáláns az ember, az hosszú távon megtérül, mert oda vissza fog jönni a vendég. Ezért jó a Bridge Budapest is: vonz egy olyan partneri kört, akikkel azonos filozófiát vallunk. Azt szoktam mondani, hogy üzletelni is azzal szeret az ember a legjobban, akivel megérti egymást privátban is. Sok ügyfelünk van, akikkel évek óta jó a kapcsolatunk – sokszor baráti.
