Másképp, mint mások

Írta: Patakfalvi Dóra

Varga Gábor Zoltán, a Publicis Groupe Hungary Chief Business Officere és Tóth Eszter kutyakiképző, a Do As I Alapítvány munkatársa

A Publicis Groupe a világ egyik legnagyobb, egyben legértékesebbnek tartott kommunikációs ügynökségi hálózata, amely több mint 120 országban van jelen, összesen közel 100 ezer munkatárssal. A hazai irodát 350 fő alkotja, akik médiaügynökségi, kreatív ügynökségi, tartalomgyártási és digitális stratégiai ügynökségi részleget is működtetnek.

A Do As I Alapítvány 2020 májusában alakult, célja terápiás kutyák képzése, és az általa képviselt módszerek minél szélesebb körben való megismertetése.

Patakfalvi Dóra: Ismertétek korábban egymás munkáját, szervezetét?

Varga Gábor: Nem ismertük, de mint utóbb kiderült, mindketten szerettük volna, ha összekerülünk. Én már a jegyzeteimben felírtam a Do As I nevet, sok felkiáltójellel. Eszterék szervezete és módszere is nagyon szimpatikus volt nekem.

Tóth Eszter: Én azért szerettem volna, ha Gáborral hoz össze sors, mert egy eléggé megrekedt időszakban vagyunk, és nagy szükségünk van határozott iránymutatásokra. Gáborról pedig azt feltételeztem, hogy meg fogja mondani azt is, ha valamit jól, vagy ha nem jól csinálunk.

P.D.: Milyen témákra fókuszáltatok?

T.E.: Az első beszélgetés leginkább arról szólt, hogy bemutattam az Alapítványt, hogy hogyan működünk, mik a feladataink. Azután megosztottam Gáborral a főbb problémáinkat, ami most elsősorban a láthatóság hiánya, de vannak gondjaink a csoportdinamikáinkkal is. És nemrég bedobtam még egy esemény szervezését is, amiben szintén Gábor tanácsait kértem.

V.G.: Eszter szuper „briefje” alapján azt javasoltam, hogy két területre fókuszáljunk. Az egyik valóban a láthatóság és kommunikáció volt, a másik pedig, hogy hogyan lehet a belső csapatdinamikát megváltoztatni, hogy tisztábbak legyenek a szerepek és hatékonyabban tudják összehangolni a munkát – vagyis a roles and responsibilities szempontból hogyan lehet helyre tenni a feladataikat, amik közül most sokat Eszter visz. Ezzel együtt számomra nagyon inspiráló, milyen sok energiát tesz a munkájába, bevallom, kevés olyan emberrel találkoztam, akiben ilyen nagy a hivatástudat.

P.D.: Pontosan mi a Do As I módszer lényege?

T.E.: A Do As I Alapítvány a kutyák segítségével fejleszti a gyerekek kompetenciáit. Kiemelt szerepet kap ebben a kommunikáció, az empátia és az önismeret. A kutyák növelik az önbizalmat, játékosságukkal oldják őket, vidámságot hoznak a gyerekek számára. A módszer maga pedig arról szól, hogy a kutyák leutánozzák azt, amit az ember csinál, azaz szociálisan tanulnak, ezáltal sokkal összetettebb feladatokat tudunk nekik megtanítani, így a kutya és a gazdája között is egy erősebb kapocs alakul ki. Mindkét fél figyel a másikra.

P.D.: Gábort milyen foglalkozásra hívnád el magatokhoz, ahol esszenciálisan láthatna bele a munkátokba?

T.E.: Egy olyanra hívnám el, amikor nagyobb csapatnak tartunk foglalkozást, több kutyával. Ezekre sok pozitív visszajelzést kapunk. Nemrég volt egy kiégés prevenciós foglalkozásunk, ahol több kutya is idegen ember ölében ült, a kutyák ugyanis megtalálják azokat, akiknek szükségük van arra, amit a kutyasimogatástól kapnak.

P.D.: Mindebben lehet találni bármilyen analógiát az ügynökségi munkával?

V.G.: Izgalmas kérdés. Abban, ahogyan történik egy ilyen foglalkozás, nem feltétlenül látok analógiát, de abban mindenképpen van párhuzam, hogy a Publicis Groupe-nál is igyekszünk máshogyan csinálni, mint ahogyan a legtöbb ügynökség: azokat a módszereket és szabályokat, amiket mások mereven tartanak, mi néha direkt, több ponton is felrázzuk. Például sokszor közösen alkotunk kreatív területen is a nemzetközi ügyfelekkel, agilis üzemmódban, ami nagyon ritka.

P.D.: A tudatosság és a véletlenek milyen arányban alakították a pályátokat?

V.G.: Engem a véletlen hozott az egész kommunikációs- és reklámvilágba. Előtte televízióztam, az RTL-nél dolgoztam, nem gondoltam, hogy valaha egy kreatív ügynökségnél fogok kikötni. De egy reklámos ismerős annyira jókat mesélt a munkájáról, hogy végül megkérdeztem tőle, nem tud-e összehozni a főnökével? Ennek majdnem húsz éve. Azóta viszont nagyon is tudatosan építem a karrieremet.

T.E.: Szerintem a véletlen tudatosan terel minket a helyes útra. Gyerekként nagyon kutyás voltam, és állandóan tanítósdit játszottam, majd teljesen elkanyarodtam ettől, de amikor a gyerekek miatt lett egy kutyánk, visszatértem. Ennek köszönhetően találtam meg a Do As I Alapítványt is, és közben elkezdtem a terápiás kutyakiképző tanfolyamot.

P.D.: Túlságosan adja magát a kérdés: van most saját kutyátok?

T.E.: A kutya, akiről az előbb is beszéltem, egy labrador, akit Málnának hívnak. Málna tükör nekem, ráadásul habitusában is nagyon hasonlít rám, kicsit heves és bizonytalan. Meg kellett hozzá tanulnom egy új nyelvet. Gyerekkoromban még a gazda dominanciáján alapuló elmélet volt népszerű, ami Málnánál egyáltalán nem működött, nem találtam vele a hangot. Ekkoriban találtam rá a Do As I Do-ra is, szóval több szempontból is nagyon sokat köszönhetek neki. Idomultam hozzá, hogy ő is idomulni tudjon hozzám. Meggyőződésem, hogy ha tudunk kutyákkal együttműködni, akkor tudunk az emberekkel is.

V.G.: Az én kutyámat Mangónak hívják, a kedvenc gyümölcsömről kapta a nevét. Ő egy kétéves Golden Retriever, most is itt fekszik a lábam mellett.

P.D.: Mangónál milyen nevelési módszer vált be?

V.G.: Jártunk vele suliba, ahol főleg a „klikkelős rendszert” alkalmazták, kizárólag pozitív megerősítésekre építve. Nagyon büszke voltam rá, mert osztályelsőként végzett félévesen az alapozó képzésen. Folyamatosan tanulni, gyakorolni kell vele, mert nagyon huncut. Nemrég a kertünkben az összes epret lelegelte.