• Bridge Business

„Minden cégvezető ember”

Írta: Gazsó Orsolya


Vattay Liliána és Horváth János szervezete személyes kapcsolatokra épít, ezért a 2020-as év egyikük életében sem volt nehéz döntésektől mentes, ám mindketten méltóságteljesen és ötletgazdagon állták a sarat. János a tizenegy éve épülő, tagsági alapon működő MVÜK vezérigazgatója, egy olyan prémium üzleti közösségé, ahol tudást, tapasztalatot és üzleti lehetőséget kapnak egymástól a felsővezetők. Liliána az Open History részeként működő History Hack oktatási program vezetője, cége arra törekszik, hogy élmény legyen megszerezni a történelmi tudást az iskolában és a múzeumokban, és hogy érthetővé és átélhetővé tegye a nemzeti ünnepeink, emléknapjaink hátterét. Ha tehetném, akkor én azt a történelmi pillanatot hackelném meg, amikor Liliána, János és én találkoztunk, ugyanis annyira inspiratív beszélgetés volt, hogy azt szeretném, tovább tartson. János Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezés Nagyköveteként, Liliána pedig Edison100-as elismert oktatási kezdeményezésként kapcsolódik a Bridge Leaders árnyékprogramba.


Gazsó Orsolya: Rekordot döntöttetek, ami az árnyékprogramos találkozásaitokat illeti, eddig hétszer beszélgettetek, és már tervezitek a következőt. Ez minek köszönhető?

Vattay Liliána: Igen, abszolút teljesítettük a stréberkategóriát. (Nevet.) Biztos vagyok benne, hogy lesz nyolcadik, kilencedik és tizedik találkozónk is, mert Jánossal nagyon jól együtt tudunk működni, a beszélgetéseinkben az inspiráció a kulcsszó. Pont akkor, amikor elkezdődtek a beszélgetéseink, a csapatommal akkor próbáltuk újradefiniálni önmagunkat, nálunk kb. félévente történik meg ez. Mélypont volt ez az időszak a vírus miatt. Ha túl sok változás történik egyszerre az életemben, akkor rettegni kezdek. Ám ahogy elkezdtem beszélgetni Jánossal, azt éreztem, hogy a Bridge Budapestben támogató közegre találok.

Azzal, hogy egy jól menő vállalat vezetője végighallgatta, hol tartunk, majd közösen gondolkodtunk arról, hová tarthatunk ezután, megkönnyebbültem.

János meghívott egy eseményére is, amit a csapatuk szervezett, és ott megtudtam, hogy más vezetők is ugyanúgy félnek a változásoktól és az újratervezéstől, mint én, úgyhogy ezen a téren teljesen megnyugodtam. Attól függetlenül, hogy a History Hack teljesen más szférában dolgozik, mint a MVÜK ügyfelei, nagyon könnyen tudtunk kapcsolódni. Mi gyerekekkel foglalkozunk ugyan, de Bt. vagyunk, forprofit dolgozunk, azonban sok szempontból úgy működünk, mint egy nonprofit cég.


Horváth János: Annyit hadd pontosítsak, hogy nagyon álcázott a forprofit jelleg Liliánáék cégében. (Nevet.) Ha Liliána nem mondja, hogy ők nem egy civil szervezet, akkor én meg vagyok győződve, hogy nonprofit dolgoznak. A témájuk, az attitűdjük és az elköteleződésük is nagyon hasonló egy civil szervezetéhez. Olyan küldetéstudat van mögöttük, amiről bárki példát vehetne. Több módon is találkoztunk Liliánával az árnyékrogramban: volt, hogy csak ketten voltunk, volt olyan is, hogy Liliána tulajdonostársa, Árpi is jelen volt a beszélgetésben, és volt olyan is, hogy szerveztem nekik egy megbeszélést egy potenciális stratégiai partnerükkel, a legnagyobb történelmi portál, a multkor.hu főszerkesztőjével. Bartal Csabától egy egész komoly felajánlást is kapott a History Hack, remélem, együtt tudnak majd működni a jövőben. És nem csak adtam, hanem kaptam is Liliánáéktól, méghozzá tiszta, őszinte, ártatlan rácsodálkozást a világra, és egy nagyon menő coworking platformot, a Trellót, amit abszolút nem ismertem korábban. Nyílt lapokkal játszottunk végig, Liliánáék megosztották velem a belső stratégiai anyagaikat, nagyon hamar kialakult köztünk a bizalom.

Annyira jó volt ráállítani a gondolkodásomat a nonprofit gondolkodásba, izgalmas kihívás volt, hogyan tudom felvenni a ritmust egy kis céggel, és átérezni azt a helyzetet, amiben Liliánék vannak, jó volt kimozdulni a saját bizniszvilágomból.

Aprólékos, részletgazdag gondolkodásra voltam kényszerítve. Az alapoktól kezdtük: felkutattuk az alapértékeiket, végigvettük a célpiacaikat és azoknak a jövedelemtermelőképességét, átgondoltuk, hogy milyen üzleti modellekkel lehetne kooperálniuk. Ilyen szintű, startup-jellegű, kezdő csírában lévő vállalkozással régen beszélgettem, felüdülés volt.


GO: Elhiszem, mert a munkád során az 5Mrd+/1Mrd+/400M+/100M+ éves árbevételű vállalatvezetőket támogatjátok céljaik elérésében. Ebből kifolyólag nem túl profitfókuszúak az eseményeitek?

HJ: Abból kell kiindulni, hogy minden cégvezető ember. Hasonló méretű és célpiacú cégek vezetőinek hasonló kihívásokkal kell szembenézniük. Elsősorban ez a cél vezérelt minket, amikor a szegmentációt bevezettük. Jelenleg tematikus klubjaink is működnek: női vezetőknek, nagyobb cégek elsőszámú vezetőinek, illetve ipari és építőipari fókuszú tagjainknak biztosítunk izgalmas szakmai közeget. Nagyon hiszünk a sokszínűségben, ezért minden harmadik hónapban összevont eseményeket tartunk, amelyek célja, hogy az eltérő méretű, tevékenységű cégek vezetői is inspirálódjanak egymástól.


VL: Amikor János elhívott a találkozójukra, én is tartottam a túlzott eredményorientáltságtól. Ám ahogy megismerkedtem az ügyfeleikkel, éreztem, hogy egy elképesztően támogató, befogadó, kedves közegről van szó, ahol problémák és értékek mentén beszélgetnek egymással az emberek. Azok, akik a MVÜK rendezvényein részt vesznek, számíthatnak egymásra, és az első pillanattól fogva azt éreztem, hogy én is számíthatok rájuk. Szuper visszajelzéseket kaptam tőlük, jól esett, hogy ekkora volumenű cégek vezetői milyen figyelemmel hallgatták a mesémet.


GO: Benneteket és a kapcsolódásotokat hallgatva az fogalmazódik meg bennem, hogy rátok biztos nem jellemző a vezetői magányosság.

HJ: Attól, hogy beszélgetünk, a magány az magány. Amikor 2020. március 10-én próbáltam átültetni az üzletünk működését online felületre, abban rengeteg magányos pillanat volt. Hiába beszéltem meg a feleségemmel, kollégákkal vagy a barátaimmal a gondokat, a döntést nekem, egyedül kellett meghoznom. A cégvezető egyedül ül a pilótafülkében.

Nagy teher, amikor magányosan kell megemészteni a terhet, ezért nagyon fontos ventilállni néha, elmondani a probémáinkat másoknak, és gyűjteni közben az inputokat. Könnyebb a teher súlya, ha megosztod.

Az online felületekre való áttérést két szempontból éltem meg: apaként és cégvezetőként. Hatalmas volt a kontraszt a két virtuális világ között, mégpedig azért, mert a MVÜK online meetingjein nem kapcsoltuk ki a kamerát, láttuk, ha valaki mosolyog, kávézik vagy épp beleharap egy sütibe, így egy közegben tudtunk lenni még akkor is, ha személyesen nem voltunk jelen. A gyerekeim kamerakép nélkül tanultak, a szívem sajgott a tanáraikért, mert nagyon nehéz lehetett monogramokhoz beszélni, lelketlen.


VL: A cégünkben szerencsére soha nem érzem magam egyedül, még döntési helyzetekben sem, ugyanis nekünk annyira pici csapatunk van, hogy mindent közösen találunk ki.


GO: Az erős csapatszellem érződik is a History Hack programjaiban. Ha meghekkelhetnétek a történelmet, mit módosítanátok rajta és mire?

VL: Én eseményeken nem változtatnék, mert akkor a jelenünk is módosulna.

Ha mégis változtathatnék, akkor talán jobban dokumentálnám a múlt történéseit, hogy tanulhassunk belőle.

HJ: Egy zoológus fogalmazta meg egyszer, hogy ő nem avatkozhat be a természet világába. Ha meglátja, hogy egy antilopkölyköt elkap egy oroszlán, nem szól közbe. Vannak dolgok, amik el vannak rendelve. Ha módom lenne, akkor azért a holokausztba vagy a világháborúkba beleszólnék egy varázspálcával, ám a pillangóhatás logikáját követve nem tudhatom előre, hogy a változtatásom nem vezet-e egy újabb, nagyobb problémához. A dolgok elrendelt logika mentén történnek.


GO: János azt mondta, hogy minden cégvezető ember. Szerintem az üzletek is emberek között köttetnek, nem cégek között. Fiatalkorotokban hogyan tekintettetek a vállalkozókra?

HJ: Ha hiszed, ha nem, a névjegykártyámon az szerepel, hogy a komoly üzletek nem cégek, hanem emberek között születnek. (Nevet.) Most már nem csak Liliána és köztem, hanem köztünk is megvan a kémia. A kérdésedre válaszolva: engem mindig érdekelt ez a világ, abban a korban, amikor én születtem, még nem volt olyan sok vállalkozás, édesapám viszont cégvezető volt, és nagyon tetszett a munkájában az, hogy mindig mindent megold és hogy embereket vezet.


VL: Én sokáig üzletasszony szerettem volna lenni, mert meg voltam győződve, hogy azok huszonöt éves koruk után kosztümben és magassarkúban járnak dolgozni. Megjegyzem: nekem még mindig nincs kosztümöm. (Nevet.)


GO: Ha a magassarkú nem is, de a networking, a céges találkozók részei az üzleti életnek. Ti mennyire vagytok jók a small talkokban?

VL: Én általában meg tudom találni a közös hangot az emberekkel, de volt már olyan élményem, amikor azt éreztem, hogy nagyon nem illek abba a közegbe, ahol vagyok. Kínomban rossz poénokat sütök el, amiket utólag természetesen megbánok. (Nevet.) Ha valakivel nincs meg az összhang, nem tudok smúzolni.


HJ: Az ilyen találkozókon valóban nem minden beszélgetés értékalapú és hosszú távú együttműködésre alapuló, de szerintem a két beszélgetőpartner felelőssége, hogy az legyen. Egy ilyen helyzetben semmiféle kötelezettség nincs. Az biztos, hogy nem szabad benne ragadni kellemetlen szituációkban, ha valaki nem érzi magát jól egy networking-beszélgetésen, akkor tovább kell állni.

Én mindig arra biztatok mindenkit, hogy járjon el fogadásokra, konferenciákra, mert lehet, hogy lesz három személy, akivel nem jön ki jól, de lesz egy, akivel el tud indulni egy közös úton.

És akkor már megérte a másik három, unalmas diskurzus is. Ezt gyémántbányászatnak szoktam hívni. (Nevet.)


GO: Jól érzem, hogy ti egy kis gyémánt vagytok egymásnak?

HJ: Mondhatjuk. Bár engem még kis gyémántnak senki nem hívott, nagy sziklának már igen. (Nevet.) De jól esik, köszönöm. A találkozásaink mindenképpen nagyon értékesek.


GO: És a munkátok is, Liliána a történelmet hallgatóként szerzett tudását fordítja a társadalom hasznára, János pedig cégvezetői tapasztalataival tud visszaadni a társadalomnak.

HJ: Jól megfogtad, ezzel nagyon-nagyon egyetértek. Mi ugyan forprofit vállalat vagyunk, de nagyon sok ponton próbálunk visszaadni a társadalomnak, pl. támogatjuk a Bridge Budapestet, a Mentőszolgálatot, a Református Szeretetszolgálatot, a United Wayt, a Csodalámpát, az OVI-Sportot, és mindezeket nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Erős az elköteleződésünk a civil szervezetek felé.


VL: Amíg János válaszolt, végiggondoltam, miket csináltam a History Hack előtt, végigpörgettem a főállásaimat és az önkénteskedéseimet is, és arra döbbentem rá, hogy mindegyiknek volt társadalmi haszna, és erre büszke is vagyok. Remélem, hogy ez így is marad.