Írta: Gazsó Orsolya
Szendrői Gábor, a Concorde MB Partners vezetője egy fénysebességgel száguldó bicajról jelentkezett be a videóbeszélgetésünkbe, Gódor Zoltánnal, a Rapid Matek képviselőjével az interjúba beszűrődő hangokból próbáltuk kitalálni, éppen merre járhat. Az interjú végén megérkezett a célpontba, saját irodájába. Zoltán és Gábor a Bridge Leaders árnyékprogram során együtt is megtalálták a fókuszt, de hogy a közös cél megvan-e, az kiderül a beszélgetésünkből. Gábor Vállalható Üzleti Kultúráért Nagykövetként, Zoltán Edison100 kezdeményezés vezetőjeként kapcsolódtak.
Gazsó Orsolya: Hardcore csapat vagytok, mindhárom árnyékprogramos találkozótokon kizárólag szakmai témákat veséztetek ki.
Szendrői Gábor: Nálunk az érzelmek szóba sem kerültek. (Nevet.)
Gódor Zoltán: Pontosan. Először az én stratégiai dilemmáimat beszéltük át, együtt gondolkodtunk arról, hogy mennyire valid az, amit a vezetőtársammal képviselünk, ki kell-e valamit kukázni a programjaink közül. Csomó ötletem van a digitális tananyagfejlesztéssel kapcsolatban, azokat is megosztottam Gáborral.
Nagyon felszabadító volt kibeszélni a kérdéseimet, a kétségeimet, a pandémia alatt nem igazán volt lehetőségem olyan vezetői tapasztalattal rendelkező személlyel felvennem a kapcsolatot, akivel ilyen őszintén és mélyen diskurálhattam volna a céges gondjaimról.
SZG: A CEO a legmagányosabb ember, a problémáinkat nem igazán van kivel megbeszélni. A saját alkalmazottjainkkal nem szerencsés megosztani a bizonytalanságunkat, nagyon ritka, hogy egy főnök a saját embereivel dilemmákról beszél. A vezér azért vezér, mert a kollégái azt gondolják róla, hogy tudja a válaszokat.
GO: És az is ritka, hogy egy vezető más vezetővel osztja meg a dilemmáit?
GZ: Én most először nyíltam meg másik vezető előtt. Másfajta segítségnyújtáshoz, pl. pszichoterápiához nyúltam már, de ott inkább az érzelmekre koncentráltunk. Az utóbbi is hasznos volt, mert azt gondolom, először magamat kell rendbe tenni ahhoz, hogy működjenek körülöttem azok a dolgok, amik tőlem függenek.
SZG: Én is ritkán beszélek problémákról más vezetőkkel, úgyhogy azt gondolom, a Bridge Leaders árnyékpárosai a hivatalos találkozások után is tartani fogják egymással a kapcsolatot, jól esik mindenkinek egy kicsit ventillálni. Zolának volt egy nagyon jó meglátása arra az ügyre vonatkozóan, ami engem régóta foglalkoztat: a fluktuáció. Mivel nagy hozzáadott értékű munkát végző, kis szervezetről van szó Zoláék esetében, a kollégákba nagyon sokáig invesztál a szervezetük, és arra voltam kíváncsi, az ő esetükben hogyan akadályozzák meg, hogy az embereik elmenjenek. Ezen kívül még arról kérdezgettem Zolát, hogy ő hogyan tud új embereket találni maga mellé, mert én elég nehezen. (Nevet.) Hasznosak voltak számomra Zola korábbi tapasztalatai, bizalmasan megosztotta velem, hogy náluk mi hiányzott a cégből, amikor otthagyták a kollégái, és megvizsgáltuk együtt, hogy a mi cégünkben ezek az adottságok megvannak-e.
GO: Már megbeszéltétek, hogy ősszel újra összeültök, és akkor végre személyesen fogtok tárgyalni. Gábor egy korábbi interjújában kihangsúlyozta, hogy a sikeres tranzakciós üzletekhez személyesen kell ismerni a piacon jelenlévő vállalatokat, vezetőket, terveket. Bizalom nélkül nincs üzlet?
SZG: Én a személyes találkozások erejében hiszek. Az egész lockdown alatt nagyon sokat találkoztam emberekkel, hiszen az üzleti élet nem állt meg attól, hogy dúlt a járvány, a legelején gázmaszk-szerű védőfelszerelésben jártam, nagyon viccesen néztem ki. (Nevet.) Épp ma reggel mesélte egy vállalkozó, hogy mivel neki egy call centeres biznisze van, elméletben meg tudná oldani, hogy otthonról dolgozzon, de olyan infrastrukturális kötöttségei vannak az ügyfelei miatt, hogy a tevékenysége nyolcvan százalékát mégis személyesen intézi. Így vagyok ezzel én is.
GZ: Én is nagyon várom, hogy élőben beszélgessünk Gáborral. Felszabadítottam az egész nyaramat, hogy operatív feladatokkal ne kelljen foglalkoznom, és csak döntési szinten folyjak bele a Rapid Matek mostani projektjeibe. Ez azért fontos, hogy az irányvonalakat meg tudjam határozni pontosan, mire Gáborral újra találkozunk.
GO: Sok gyereknek azért nem megy a matek, mert azt gondolják, hülyék hozzá, pedig amúgy minden készségük meglenne hozzá. Szerintetek vannak olyan vezetők, akiknek sikerességéhez csak egy picivel több önbizalom hiányzik?
GZ: Vagy tök hülye vagyok vagy matekzseni – az emberek fejében ez a két variáció működik a számtan kapcsán. Nekünk, rapidmatekosoknak az a feladatunk, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy ezen a két póluson kívül még rengeteg fokozat létezik. A suliban a tanárnak egyszerre harminc ember igényeire kell figyelni, és közben mindenféle állami kötöttségnek is meg kell felelni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldönthetjük, milyen módszerrel tanítjuk a példákat.
Az is egy nagyon fontos dolog a pedagógiában, hogy nem szabad azt éreztetnem a diákkal, hogy én vagyok a mindentudó, ő meg a tudatlan, mert bizony vannak olyan pillanatok, amikor én tévedek, ettől maradok emberi, és ettől marad meg a gyermekek önbizalma.
A hallgatókra partnerként tekintünk, megengedjük nekik, hogy matekozás közben a nekik szimpatikus úton haladjanak.
SZG: Ez az az eset, amikor az alázat és az önbizalom találkozik.
Azt tapasztalom a versenyszéfárban, hogy akik kiválasztódnak vezetőnek, azoknak általában megvan az önbizalmuk. A civil szférában ez sokszor másfajta kiválasztódás. Minden vezetőnek alázatosank kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mit tud és mit nem tud.
GO: Gábor, 2018-ban tartottatok egy konferenciát Magyar vállalatok 2030 címmel. A ti vállalatotok hol fog tartani mondjuk 2050-ben? Direkt nem mondtam 2030-at, mert az túl közel van.
GZ: Remélem, hogy a saját iskolám igazgatója leszek akkor. (Nevet.)
SZG: 2050-ben? Tyűha, akkor én már hetvenöt éves öregember leszek. Nehéz megmondani. Mivel a Concorde MB Partneres egy tanácsadó cég, a továbbörökítése nagyon kényes kérdés. Remélem, hogy továbbra is itt leszünk, továbbra is azzal fog foglalkozni a cég, amivel most, és hogy piacvezetők leszünk 2050-ben is. Azért is nehéz ez a kérdés, mert eléggé lokális biznisz a mienk, nincsenek olyan aspirációink, hogy mi legyünk Európa legnagyob befektetési vállalata.
GO: Most pedig ugorjunk vissza az 1900-as évekbe, ahol a work-life balance szüleinknél még jócskán a work felé billent, reggeltől estig dolgoztak, a nagyszülőknek óriási szerepe volt a napi rutinban. Nálatok merre billen a mérleg most? Tudtok-e énidőt teremteni?
GZ: Botrányos perióduson vagyok túl ilyen szempontból, pedig Covid előtt nagyon-nagyon szépen felépítettem a napi rutinjaimat, beiktattam a rendes kaját, alvást, edzést. Ám amikor felütötte a fejét a járvány, egész nap a gép előtt lógtam, reggel hétkor leültem, este fél kilenckor álltam fel, így teljesen összeomlott a rendszerem. Mind lelkileg, mind testileg éreztem, hogy ez így nem oké, de mivel nem változtattam, felugrott rám tíz kiló is útközben. Most már kezdek picit helyrejönni, leadtam a tízből hatot egy hónap alatt, és elkezdtem tudatosan építeni a napjaimat, hogy meglegyen az életemben a work-life egyensúly. Mivel nem úgy állok a munkához, hogy csak lenyomom a száraz matekot a diákoknak, hanem a lelki oldalra is odafigyelek, azaz coaching-típusú tanítást végzek, így annyira leszívja az empátiámat nap végére az óraadás, hogy pont azokkal nincs elég energiám foglalkozni, akik hozzám a legközelebb állnak, így sérülnek a személyes kapcsolataim is. Ezen szeretnék változtatni a jövőben.
SZG: Megértelek, Zola, nekem van négy kislányom, úgyhogy a munkámon és a családomon kívül szinte semmi mással nem tudok foglalkozni, még edzeni sem tudok eljárni.
GO: Dehát épp bicajon ülsz, negyven perce nyergelsz, ez is egyfajta edzés. Négy lány? Váo! Hogyan tudod menedzselni, hogy mindkét fronton, azaz a családodban és a cégben is eleget tégy?
SZG: Úgy, hogy pl. erről az interjúról is jól elkéstem. (Nevet.) De én választottam ezt az életet, és mivel a munkámat és a családomat is szeretem, ezért abszolút kielégít.
A munkámat olyan sok részfeladatra bontom a fejemben, hogy bármikor, amikor találok tíz szabad percet, hatékony tudok lenni.
GO: Nektek melyik tantárgy volt a főmumusotok? Nekem pont a matek volt az ellenségem.
SZG: (Nevet.) Én magam sem voltam olyan fergeteges matekos. A bátyám elméleti matematikusként dolgozik Angliában, nálam a jó matekos az ő szintjén kezdődik. Nekem a kémia volt a mumusom. Képzeljétek, az egyik dolgozatomban benne felejtettem a puskámat, amikor leadtam a tanárnőnek.
GZ: (Nevet.) Az a vicces, hogy matektagozaton a 100%-os emelt szintű érettségim ellenére én sem a jó matekosok közé tartoztam, a matek dolgozatok előtt full parában voltam. De szerintem ez azért jó, mert így most teljesen átérzem, ha a diákok nem értenek meg egy feladatot, az ő szemszögükből is meg tudom közelíteni a problémát. Sok esetben egyébként ezen múlik a dolog, hogy a tanár megérti-e, mit nem ért a gyerek. Otthoni nyomás miatt én kitűnő tanuló voltam végig a suliban, viszont az irodalom órai feleltetést utáltam, a tanár úgy járkált a padsorok között, mint egy szellem, és rábökéssel választotta ki, ki lesz a következő felelő. Próbáltam nem felvenni vele a szemkontaktust, de olyankor meg beállt elém, és amíg nem néztem fel rá, addig ott szobrozott.
GO: Nem csak, hogy megérted, Zola, mit nem értenek a gyerekek, hanem próbálod az ő nyelvükön megszólítani őket, ugyanis Tik-Tokra is töltesz fel matekoldós trükköket, és Harry Pottert is becsempészed a feladatsorok közé. Gábor, téged a saját lányaid tudnak-e segíteni abban, hogy képben légy a legújabb multimediális platformok lehetőségeivel?
SZG: Nálunk nagyon kevés időt töltenek a lányok az online térben, a két nagyobbiknak, akik tizenkettő és tizenhárom évesek, már vannak gépeik, de este fél nyolckor lecsukjuk őket, akkor kezdődik a Netflix-időnk a feleségemmel. (Nevet.) A Concorde MB Partneres Business-to-Business-alapokon fekszik, ötven-hatvan éves embereket kell megszólítanunk, ők egy videókonferenciához is nehezen csatlakoznak, nem hogy Tik-Tok videókat nézzenek. (Nevet.) Viszont van egy folyóiratunk, azzal nagyon hatékonyan tudunk kommunikálni a cégvezetőkkel és a cégtulajdonosokkal.
GO: Vezetőként figyeltek-e arra, hogy folyamatosan adjatok visszajelzést a kollégáitok munkájára?
SZG: Nálunk a kultúra része az állandó visszacsatolás. Van ennek formális és informális része is, igyekszem minden kollégával havonta egyszer leülni beszélgetni húsz-harminc percre, minőségi időt együtt tölteni velük. A fair kompenzáció, a bevonódás és a visszajelzések nagyon fontosak egy cég életében.
GZ: Én arra is mindig ügyelek, hogy ha esetleg valami negatívat jelzek vissza, akkor legyen mindig valami pozitív is a gondolatomban. Azt is mindig elmondom a kollégáknak, hogy mit csinálnék másképp és hogyan. Az viszont nagyon hiányzik, hogy én kapjak visszajelzéseket a saját munkámra. Éppen ezért pár hónapja a közeli ismerőseim körében csináltam egy felmérést magamról (nevet), három jó és három rossz tulajdonságot kellett megemlíteniük rólam. Elképesztő lett a végeredmény, ez a módszer nagyon jó tükör volt számomra, mert megláttam, kinél mi dominál belőlem.
GO: Az árnyékprogram tudott-e számotokra tükörként működni? Mit adott nektek ez a három találkozó?
GZ: A felismerést, hogy fokozottabban kell fókuszálnom a dolgaimra, és szigorúbban kell kezelnem a saját időkeretemet.
SZG: Nekem színesítették az életemet a Zolával való beszélgetések.