„Olyan céggé válunk, amilyen emberekkel építjük azt”

Írta: Bus István


Mezei Niki a debreceni illetőségű OptiMonk CEO-ja. A hétéves cég online marketing-eszköztárat bocsát ügyfelei számára. Jelenleg 150 országban több mint 40 ezer vállalat használja ezeket. A tempós növekedés egyik kulcsa a cég feje, aki hihetetlen ambíciókkal és szakértelemmel terelgeti az OptiMonkot a nagyívű célok felé. Mezei Niki Vállalható Üzleti Kultúráért Nagykövetünk.


Bus István: A tanulmányaid alapján a felnőttképzés és a turisztika felé indultál. Ehhez képest teljesen máshol kötöttél ki.

Mezei Niki: Alapvetően közgazdaságtant tanultam, és aztán az utam teljesen máshová vitt. Most lesz 11 éve, hogy elkezdtem gyakornokként dolgozni az akkori Webshop Expertnél. Azért kezdtem bele, mert unatkoztam az egyetemen, és szerettem volna valami plusz munkát csinálni, és bekerülni a körforgásba.

Gyerekkorom óta az volt a legnagyobb vágyam, hogy olyan helyen dolgozzam, ahol angolul tudok beszélni. Vagyis: ahol profin megtanulhatok angolul, miközben nemzetközi projekteken dolgozom.

A webáruház-bérlést biztosító Shoprenter erre jó ötletnek tűnt. Dolgoztam ügyfélkapcsolaton, később értékesítő voltam, majd értékesítési team leader. Közben kimentem három hónapra Amerikába egy egyetemi programmal. Amikor visszajöttem a Shoprenterhez, már elindult egy belső beszélgetés, hogy ha lehet, legyen ebből nemzetközi világhódítás; igazi sikertörténet. Ekkor jött az OptiMonk ötlete. Én lényegében már itt beszálltam. Aztán képviseltem a céget casting-oldalról és business oldalról is. Folyamatosan vettem magamra a teendőket. Nemzetközi vonalon én voltam az, aki beszélgetett az ügyfelekkel, és hozta be a partnereket. Amikor angolul kellett előadni, én mentem. Utána kiépítettem a support, majd a sales csapatot. Folyamatosan skálázódott a cég, és 2017-ben jött a döntés, csináljunk ebből valami óriási dolgot: legyen belőle unikornis. Egy unikornishoz persze kell egy ember, aki kiáll, pitch-el, ott van full time, mint CEO. Végül az lett a döntés, hogy legyek ez én. 2017-ben vettem át a céget.


BI: Mindig ott volt benned a világhódító attitűd?

MN: Szeretek olyan dolgot csinálni, ami motivál. Az OptiMonkkal nagyon jó dolgokon pörgünk, izgalmas dolgokat csinálunk. Szép jövő áll előttünk, úgyhogy egyszerűen magától jön az inspiráció, nap mint nap. Tíz év után is ugyanúgy imádom, és nem adnám semmiért.


BI: Amerika mennyit változtatott rajtad?

MN: Sokat. Óvodás koromban édesanyámék beírattak egy tanfolyamra, hogy tanuljak angolul. Én már akkor éreztem magamban azt a szikrát, ami végigkísérte az életem. És amikor először eljutottam az USA-ba három hónapra, egyfajta szanatórium volt számomra. Úgy éreztem, az egy jó időszak arra, hogy kitaláljam, ki vagyok és mit akarok. Nagyon nagy kontraszt van a magyar és a nemzetközi mentalitás között. Amikor Amerikában vagyok, úgy érzem, minden lehetséges, csak akarni kell. Itthon gyakran érzem ennek az ellentettjét. Hogy úgysem fog sikerülni. Az OptiMonknál persze inkább azt a fajta mindsetet képviseljük, amit Amerikában is láttam: minden lehetséges, ha keményen dolgozunk érte. Szeretem magam ilyen emberekkel körülvenni. Ha új munkatársat keresünk, az a legfontosabb, hogy csillogjon a szeme. Hogy akar-e világot hódítani vagy nem. Hogy van-e benne kellő alázat. Én is így kaptam lehetőséget, és ez egy jól bevált stratégia.


BI: Lehet megtört tekintetű munkatársból csillagszeműt varázsolni?

MN: Van erre is sikersztorink. Kiégett, de nagy potenciállal rendelkező munkatársból lehet kivirágzó lelkesedésűt transzformálni. Az OptiMonknál sok ilyen példa van, és ezek a kedvenceim.

Látni valakiben a lehetőséget, betenni egy jó pozícióba, és tapasztalni, hogy egy év alatt mennyire kinyílik, és fejlődik: nagyon klassz dolog.

BI: A cég veled együtt fejlődött?

MN: Nemrég ünnepeltük a hetedik szülinapunkat, és most értünk el bevételben a 2,2 millió dollárig. Eddig ez viszonylag lassú növekedés, de innentől már sokkal gyorsabban tudjuk majd elérni a következő mérföldkövet, a 3-at, az 5-öt, a 10-et. Eddig alapoztunk a jó folyamatokra, a jó emberekre, a termékstratégiára. Gyakran keresgettük az utunkat az elmúlt pár évben, de megtaláltuk a fókuszt. A cégnek egyébként a COVID is jót tett. Előtte rengeteget utaztunk, főleg Amerikába. Az időnk egy részét ott töltöttük: konferenciákon, tárgyalásokon. Sokat ingáztunk a városok és az országok között, így kevesebb minőségi idő maradt a stratégián való gondolkodáson, és nagyobb döntéseknek a meghozatalán. És bevételben is tudtunk nőni 30 százalékot. Majdnem dupláztuk a csapatot létszámát is. Most nagyjából 45-en vagyunk.


BI: Korábban mesélted, hogy tavasszal néhány embert el is kapott itt a vírus. Ezt hogy menedzseltétek?

MN: Nagyon egyszerűen. Otthon maradtak, ameddig meg nem gyógyulnak. Folyamatosan tartottuk velük a kontaktot, és küldünk nekik vitamincsomagot. Csak akkor álltak vissza, amikor teljesen meggyógyultak. Én is így fokozatosan álltam vissza, amikor elkaptam a koronavírust, pedig szoktam betegen is dolgozni.


BI: Sok idő kellett a felépüléshez?

MN: Nekem igen. Legalább két hét. A lendületet még több idő után kaptam vissza.


BI: Mit lehet tanulni ebből az egészből?

MN: Én nyilván megijedtem. Nem gondoltam, hogy lehet ennyire betegnek lenni, és aggódtam a szívproblémám miatt is. De arra rájöhettünk, hogy semmi sem állandó. Az egészség sem. Én például borzasztó frusztrált vagyok, hogy ha kiesem a munkából. Nem kezelem jól a dolgokat. Ezért szoktam betegség alatt is dolgozni.


BI: Mi vitt titeket a Bridge-hez?

MN: Egy kávézás Pistyur Verával, még tavaly októberben. Azonnal egymásra hangolódtunk. Nekem nagyon tetszett az energiája, és minden, amit képvisel. Aztán elindult egy beszélgetés.


BI: Mik az alapértékeid az üzletben?

MN: Van egy úgynevezett AWESOME-értékünk. Ez egy betűszó. Bele vannak sűrítve az „Always keep improving”, a „Value customer”, a „Future expert” és az „Enjoy the game” kifejezések. Ezt éppen úgy raktuk össze, hogy képviseljen engem, valamint a ledership csapatot. Ez alapján toborozzuk a munkatársainkat is. Úgy éreztem, a Bridge-nek is hasonló értékei vannak.


BI: Miért fontos a számotokra, hogy ezek mind megfogalmazódjanak?

MN: Mindenkinek tudnia kell, milyen értékeket képvisel – mint ember és mint cég.

Ráadásul olyan céggé válunk, amilyen emberekkel építjük magát a céget.

Ebben mindenképpen kell szerintem egy ilyen vezérfonal. Nagyon félre lehet menni, hogy ha nincs egy közös alapvetés. Mindez borzasztóan sokat segít bennünket az új emberek bevonzásában is. Nap mint nap tudatosan visszanyúlunk az értékeinkhez.


BI: Merre felé mentek? Mi a vízió?

MN: Ahogy már említettem: unikornist építünk! Szeretnénk legalább 150 millió dollár értékű céggé válni. Tudjuk, hogy ez időbe telik, akár hat-nyolc év is lehet, de lényegében ráérünk: nincsen külső nyomás rajtunk. Szeretnénk ott lenni a nemzetközi nagyok körében, mint például az Intercom és a társai. Ez a hosszú távú víziónk, és ez határozza meg a mindennapokat is: melyek a legjobb döntések, amik elvezetnek ide.


BI: Maradtok Magyarországon?

MN: Régebben benne volt a missziónkban, hogy nemzetközi sikertörténetet építsünk debreceni központtal. Azt gondolom, a csapat nagy része Debrecen marad, de van már Budapesten is irodánk. Ha esetleg a jövőbeni terveink miatt fontos lesz, visszük a céget az USA-ba.


BI: Magadat hogyan látod a folyamatok mentén?

MN: Kísérem az OptiMonkot, és megpróbálok a lehető legjobb leadere lenni ennek a missziónak. Ez így van az indulás óta. Hét éve töretlenül együtt haladunk, és nem hiszem, hogy ez változni fog a következő hét évben – mivel imádom csinálni.


BI: Neked egyébként mindegy, hogy a világban éppen merre vagy? Lehet az Debrecen, Budapest vagy Los Angeles?

MN: Én ezt iszonyatosan élveztem. Sajnáltam, hogy a COVID miatt nem lehetett utazni. A pezsgő élet, a folyamatos konferenciázás, a tanulás, az ügyfelekkel találkozás, egyeztetés, utazás, előadások: ez adja a sava-borsát ennek a fajta szabadságnak… Bár az elmúlt másfél évet is élveztem. Jó volt itthon lenni, jó volt a férjemmel több időt tölteni. Régebben előfordult, hogy egy hónapban legfeljebb, ha öt napot találkoztunk. De rájöttem, hogy ugyanannyira tudom élvezni amúgy az itthonlétet is, mint az utazást.


BI: Ha nem dolgozol, mit csinálsz?

MN: Napi két órát sétálok. Próbálom úgy időzíteni, hogy legyen rá időm. Ha nincs, akkor meetingek közben sétálok egy headsettel. Rengeteget olvasok, és még mindig angolra járok: ennyi év után is folyamatosan képzem magam.