Írta: Gazsó Orsolya
Két kismult arcú, békességet és harmóniát sugárzó vezető jelentkezik be a Bridge Budapest árnyékprogramjának videóbeszélgetésébe. Fertig Balázs, a MOL Nyrt. toborzási vezetője, a Bridge Edisonplatform támogatója fülig érő mosolya annak köszönhető, hogy épp az interjúnk előtt zárta le a cég első virtuális állásbörzéjének kampányindító megbeszélését, ahol flottul ment minden, Kárpáti Anikó, a Vadvirág Alapítvány és a Tanulást Könnyítő Program (TKP) vezetőjéhez pedig frissen érkezett a hír, hogy átesett a koronavíruson, antitesteket találták a vérében, úgyhogy ezentúl stresszmentesen tarthatja az iskolán kívüli innovatív foglalkozásokat a tanulással küszködőknek.
Gazsó Orsolya: Mindkettőtökből árad a nyugalom. Ehhez az is hozzájárul, hogy hétvége van?
Kárpáti Anikó: Igen, végre összegyűlik a család, az interjúnk után érkezik hozzánk három gyermekünk. Egyébként nincs bajom a hétköznapokkal, sőt a hétfőkkel sem, minden nap egy új kihívás. Az az öröm, ami a TKP-s óráinkon felszabadul, és nem csak bennem, hanem a gyermekekben is, csodálatos. Néha már azt gondolom, hogy függője vagyok a munkámnak, a tavaszi karanténban szó szerint elvonási tüneteim voltak. (Nevet.)
Fertig Balázs: Én szeretem a hétvégéket, akkor végre megnézhetek egy meccset, vagy akár a kanapén eldőlve is flowba tudok kerülni. (Nevet.) Vasárnap délutánonként azonban, amikor elkezdem vasalni következő hétre az ingjeimet, már fejben is egy kicsit ott vagyok a munkahelyen.
GO: Eddig kétszer találkoztatok a Bridge Leaders árnyékprogramjában. Mit tanultatok egymástól?
KA: Balázs a stratégiatervezés fontosságára hívta fel a figyelmem, megtanultam tőle, hogy nem csak a cégeknek, hanem a civil szervezetnek is rövid és hosszú távú tervekben kell gondolkodniuk – öt vagy akár tíz évre nézve. Amikor elmesélte, hogy a MOL harminc évre előre tervez, leesett az állam. (Nevet.)
Nekünk nagyon embert próbáló volt a tavaszi karantén időszaka, a szolgáltatásainkból származó bevételi források egyik pillanatról a másikra megszűntek, tulajdonképpen egy válsághelyzet állt elő. Az, hogy túléltük, és hogy nem került veszélybe a telephelyünk fenntartása, munkatársainknak köszönhető, ugyanis támogatásokat ajánlottak fel alapítványunk részére. Nagyon hálás vagyok nekik.
Balázs megerősített abban a szemléletben is, hogy az online szolgáltatásokra nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a jövőben, és nem csak a járvány miatt, hanem azért is, mert tartani kell a lépést a trendekkel.
FB: Igen, ez a hozzáállás elengedhetetlen, én is online interjúztatok már egy ideje. A MOL-nál nélkülözhetetlen, hogy legyenek hosszútávú – akár harmincéves – terveink, ez adja többek között a cég stabilitását is. Az, hogy a csővezetékeink behálózzák az egész országot, alátámasztja a hosszútávú elköteleződést mind működésben, mind a munkavállalók felé. Anikó nekem arra nyitotta fel a szemem, hogy ki kell lépnem a biztonságot adó kényelmemből, olyan újítások bevezetésén kell gondolkodnom, amelyek megszerettetik a céget az alkalmazottakkal. Egy multinál is nagyon fontos, hogy tudj azonosulni a munkahelyeddel. Tizenöt éve vagyok toborzási vezető, az a feladatom, hogy meggyőzzem az embereket, hogy az a világ legjobb cége, ahol dolgozom. Ahhoz, hogy ezt hitelesen tudjam csinálni, szeretnem kell a helyet. Az Anikóval való beszélgetések során sikerült levetkőznöm a nagyvállalati hozzáállásomat, rávilágított olyan értékekre, amikkel eddig nem foglalkoztam annyit. Négy éve vagyok MOL-os, előtte öt évig egy angol olajipari cégnél, a BP-nél dolgoztam, azelőtt pedig egy amerikainál, tehát erősen a multi világából jövök, ami egy kicsit be tudja szűkíteni a gondolkodást. Az Anikó által felvetett problémák segítettek abban, hogy más nézőpontból értékeljek egy-egy helyzetet.
GO: Hogyan?
FB: Azt tapasztaltam, hogy én teljesen más oldalról kezdek el vizsgálni egy adott szituációt, mint ő, én rögtön a korábbiakban bevált gyakorlatok alkalmazásának lehetőségét keresem, pedig kisebb méretekben biztos nem ez a nyerő taktika. A legutóbbi találkozásunkkor elkezdtünk gondolkodni arról is, hogy fejlesztünk egy közös terméket, amely mind a Vadvirág, mind a MOL számára hasznos lenne.
GO: Váo! Egy készségfejlesztő társasjáték, ami csak a MOL-kutakon megvásárolható?
FB: (Nevet.) Egyelőre maradjon titok, de kisdobos becsszó, hogy te leszel az első, akinek nyilatkozunk, ha összeállt a projekt.
GO: Szavadon foglak. Balázs, alkalmaznál olyan fiatal felnőttet a cégedben, aki Anikó Tanulást Könnyítő Programjának segítségével fejezte be az iskolát?
FB: Minden további nélkül felvennénk ilyen felnőtteket. Alkalmasságalapú kiválasztás folyik nálunk, vagyis ha valaki megfelel az elvárásoknak, teljesen mindegy, hogy honnan és milyen hátterrel jön. Azt gondolom, óriási potenciál van a TKP-val felnövő fiatalokban.
Akik nehezebben indulnak el a tanulási úton, azoknak esélyegyenlőséget kell teremteni. Ha valaki nem tud rögtön a kellő lendülettel és motivációval bekapcsolódni az életbe, az nem jelenti azt, hogy később nem lesz jó munakerő. Segíteni kell neki.
KA: Így gondolom én is. Épp múlt héten töltettem ki a negyedik osztályosainkkal egy kérdőívet, ahol többek között arra kellett válaszolniuk, hogy mi a legnagyobb akadálya annak, hogy nem haladnak a suliban. Nyolcvan százaléka azt válaszolta, hogy fél. Félnek attól, hogy hibáznak, hogy rossz jegyet kapnak, és hogy a tanár vagy a szülő megdorgálja őket. Sokszor a kitűnő tanulók mögött áll a legnagyobb szorongás. Döbbenet, nem?
GO: Az. A félelem bénít. Nektek voltak-e szorongásaitok iskolásként?
FB: Elég jó tanuló voltam, egyedül a helyesírás nem érdekelt sohasem, és akkoriban olyan voltam, hogy ha valami nem érdekelt, azzal nem is foglalkoztam. A mi időnkben nem volt még TKP, csak TSMT, vagyis Tervezett Szenzomotoros Tréning, de én arra sem jártam. (Nevet.)
KA: Én sem, Balázs, de azért, mert mi akkor még fára másztunk és csatangoltunk a pajtásokkal, és így fejlődtek a motorikus képességeink. Emlékszem, frászt hoztam a szüleimre, amikor elmentünk labirintust építeni a lápos nádasba a Balaton partjára, örültek, hogy egyáltalán túléltük. A fűzfa ágaiból hintát fontunk magunknak, és azzal játszottunk. Nekünk akkor ez volt a TKP-nk. Jó tanuló voltam, és mindig komoly közösségi munkát vállaltam, egyszer még osztálykirándulást is szerveztem osztályfőnök nélkül. Az igazgató rögtön behivatott magához, de szerencsére nem kaptam megrovót, mert érvelni tudtam, hogy miért volt fontos és hasznos az osztálynak a kimozdulás.
GO: Nincs mese, vezetőnek születtél. Az alkalmazottak is ugyanúgy tudnak félni a főnöktől, mint a diákok a tanártól.
FB: Magas vagyok, és mivel a hasamat is szeretem, nem kell kiabálnom ahhoz, hogy komolyan vegyenek a kollégáim. (Nevet.) Otthon a kutya is megijed tőlem, ha felemelem a hangom.
Vezetőként a legjobb, amit tehetünk, ha visszagondolunk azokra az időkre, amikor alkalmazottként dolgoztunk, és felírjuk magunknak, mi az, amit beosztottként legkevésbé kedveltünk a főnökünkben, és melyek azok a tulajdonságok, amelyeket szerettünk. A saját csapatom vezetése során mindig törekszem arra, hogy az előző tapasztalatok erősségeit megtartsam, a hiányosságokat kijavítsam.
KA: Én is arra törekszem, hogy ne legyek félelmetes vezető. (Nevet.) Folyamatosan figyelem, hogy milyen légkör az, amiben a munkatársaim hatékonyan tudnak haladni, teljesíteni, mitől érzik magukat flow-ban. Fontos, hogy olyan feladatokat bízzak rájuk, amitől nem ijednek meg. Észrevettem, hogy több kollégám az előző munkahelyi tapasztalatai miatt érkezik félelelmmel hozzánk, rögzültek bennük a negatív élmények. Vezetőként óriási feladat és jelentős idő ezeket leépíteni. Több megváltozott munkaképességű kollégám is van. Akik gyerekként szerezték sérüléseiket, azok közül többen igazi harcosok lettek, akik viszont idős korukban váltak sérültté, azoknak nehezebb az elfogadás és a feldolgozás. A TKP irodavezetője fiatal anyukaként veszítette el alsó végtagját egy balesetben. Ő olyan stabil pontja lett az alapítványunknak, mint egy nélkülözhetetlen tartóoszlop.
GO: Balázs, te választottál már megváltozott munkaképességű alanyt a MOL munkatársának?
FB: Hogyne! Fontosnak tartom a sokszínűséget és a befogadást. Arra már nincs rálátásom, hogy hogyan teljesítenek a felvett kollégák, mert én csak a kiválasztásukkal foglalkozom, de a felvételi beszélgetésen pont ugyanezeket éreztem, mint amiket most Anikó mesélt.
GO: Anikóék most indítottak el egy akadémiát, ahol az apákat és anyákat érzékenyítik, ugyanis fontos az is, hogy a szülő hogyan reagál gyermeke rossz jegyére. Nektek a munkátok mellett mennyi időtök marad gyermekeitek tanítására?
KA: Ha megkérdezed a gyerekeimet, hogy milyen szülő vagyok, lehet, hogy frászt kapnak, mert folyamatosan erről faggatom őket. (Nevet.) Én nem csak akkor vagyok flow-ban, ha dolgozom, hanem akkor is, amikor sütök vagy főzök.
Az ötleteim a tűzhely mellett születnek, ezért már ki van készítve a jegyzetfüzetem az edények mellé. Sokszor csak azért kezdek el készíteni valamit, mert meg kell oldanom egy problémát, úgyhogy a gyerekeim örülnek, hogy sütve-főzve gondolkodom. (Nevet.)
Azért persze meg szokták jegyezni, hogy sokszor nem vagyok fejben jelen, csak fizikailag, de a férjem erre csak legyint egyet, és azt mondja viccesen, hogy ott vagyok én, csak nem elérhető üzemmódban.
FB: Ha a feleségemet kérdeznéd, valószínűleg mást választ kapnál, mint tőlem. (Nevet.) Ő sokszor a szememre veti, hogy már korán reggel elmegyek otthonról és viszonylag későn érkezem haza. Ám épp azon dolgozom most, hogy ezen változtassak. Az előző munkahelyemen volt olyan eset is, hogy Malajziába kellett utaznom három hónapra, amikor a kisebbik gyermekünk még nagyon pici volt. Az első videóbeszélgetésünkkor annyira fájt a szívem, hogy eldöntöttem: miután lejár a küldetésem, többet ilyet nem vállalok. Most már gyakorolom, hogyan tudnék jobb szülő lenni.
GO: Akár Anikó képzésére, a szülők akadémiájára is beiratkozhatsz.
KA: Épp ezt akartam mondani! (Nevet.) Adok egy kérdőívet is, amely arról ad visszajelzést a szülőnek, hogy a nevelési stílus milyen hatással van a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődésére. Egyébként az elején nekem is voltak gondjaim az időbeosztással, ám amikor a gyerekeimet a játszótérre vittem, gyakran azt tapasztaltam, hogy körülöttem csak olyan apukák és anyukák ülnek, akik nem a gyerekükre, hanem a mobiljukra figyelnek. Akkor döbbentem rá, hogy az a fontos, hogy milyen időt töltünk együtt, és nem az, hogy mennyit. Az én férjem is olyan elfoglalt ember, mint Balázs, viszont azt látom, hogy tudatosan szervezi az apai teendőit is, nem csak a munkahelyit. Úgyhogy ne aggódj, van remény. (Nevet.)
GO: Szerettek játszani?
KA: Nagyon! A kedvenceim a Scrabble és az Activity, jól megdolgoztatják az agyat, na meg a Furfangos Jégkrémek is, a népszerű TKP-s játék. Legkönnyebben a lányomat tudom rávenni, hogy játsszunk, ő mindig nyitott rá.
FB: Mi társasjátékozni szoktunk otthon, amikor a fiúk hajlandók letenni a mobiltelefonjukat. A soha véget nem érő játékoktól viszont kiver a víz, ilyen pl. a Monopoly is, az én életvitelemhez túl lassú, ráadásul a két-három óra alatt többször is összeveszik a család. (Nevet.) Jobban kedvelem a viszonylag egyszerűbb, de pörgősebb játékokat, a találd meg a párját-típusúakat.
GO: Anikó készségfejlesztő játékait kipróbáltad már?
FB: Még nem, de már kitaláltam, hogy a fiaimnak azt hozza az angyalka karácsonyra.
KA: Hú, tényleg? Szuper, pont mától akciós az egyik, most húsz százalékkal olcsóbban megveheted. Az utolsó kétszáz darabot szeretnénk eladni az ünnepekig.
GO: Ez itt a reklám helye. Anikó, szuper marketinges is vagy, látom.
FB: Az árnyékprogram során sokat beszélgettünk arról, hogy minden alkalmat meg kell ragadni a reklámozásra, úgyhogy bravo! (Nevet.)
KA: Így van. Balázs adott egy jó PR-tippet is: fontolóra vesszük, hogy megcsináltatjuk a játék angol nyelvű verzióját, hogy nyissunk nemzetközi terepre. Egy New Yorkban élő magyar pedagógus már fel is ajánlotta segítségét a fordításhoz, úgyhogy remélem, hamarosan külföldön is hódítanak a jégkrémek. (Nevet.) Balázs ötleteket adott arra is, hogy milyen legyen a külföldi anyag vizuális megjelenése.
GO: A MOL nagyon ügyes abban, hogy megszerettesse a márkát a felhasználókkal. Már többezer kutya talált haza a kút jóvotlából, ugyanis a töltőállomásokra chipleolvasókat helyeztek el, és nem csak állatokat, hanem szegény sorsú gyermekeket is támogatnak, illetve nagyon sok civil szervezetet. A társadalmi felelősségvállalás versenyelőny?
FB: A társadalmi felelősségvállalás már alap egy ekkora cégnél, szóval pusztán a támogatásaink nem hoznak bennünket versenyelőnybe.
GO: Az viszont igen, hogy Gianni Annoni süti a pizzákat a kutakon, és több olimpikon névvel és arccal reklámozza a céget, többek között Hosszú Katinka és Szilágyi Áron is. Kellene a TKP-nak is egy ismert arc!
KA: Balázs mondott egy nagyon jó ötletet: az Edisonplatform közösségéhez kapcsolódva fel kellene kérni Balatoni Józsefet, vagy ahogy mindenki ismeri, Jocó bácsit, a közismert pedagógust és médiaszemélyiséget, hogy álljon egy-egy általunk fejlesztett játék mellé. Milyen jó lenne!
FB: Anikónak nagyon szűk célcsoportja van most, azt látom, hogy elég kevesen tudnak róluk. Van egy blogjuk a saját honlapjukon, ami nagyon jó, de csak az találja meg, aki eleve látogatja az oldalukat. Ha készülne egy blogpost közösen Jocó bácsival, akkor a híres tanár követői is megismernék a módszertant. Ez egy abszolút működő stratégia az online térben. Aki Giannit követi, az láthatta, hogy nem csak akkor ehet egy jó olasz pizzát, ha elmegy az éttermébe, hanem akkor is, ha egy MOL-kútra látogat el. Ami emellett még nem elhanyagolható tényező, hogy ez az ország Budapest-központú, a TKP-nak pedig Kaposvár a bázisa. Azt tanácsoltam Anikónak, hogy törjenek be a fővárosba, hogy hosszú távon is fenn tudjanak maradni. „S nyögte a Furfangos jégkrémet Budapestnek büszke vára” – Kölcsey után szabadon. (Nevet.)