„Tedd vagy ne tedd – de ne próbáld!”

Írta: Bus István

A címben korunk nagy filozófusától idéztünk: Yoda mestertől, a Star Wars-ból. A mindig derűs Rajnai Richárdnak szintén ez az egyik mottója. A nyugalmából szinte kizökkenthetetlen ügyvezető szereti a Star Wars-t, a számítógépes játékokat, a kemény munkát és persze a Bridge Budapestet is. A korrupciót… nos, azt nem szereti, és nem is száll be ebbe a népszerű játékba. A Kötéltechnika Kft. tulajdonosa és a Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezés Nagykövete.

Rajnai Richárd: Elképesztő napom van. A felkérések napja! Most épp neked adok interjút, de az RTL Klubtól is megkerestek, hogy szeretnék-e szerepelni a Konyhafőnökben.

Bus István: Ööö… És ezt így hogy?

RR: Úgy kerültem szóba, hogy vállalkozókat szeretnének, akiknek van valami jó háttértörténetük, meg jól néznek ki a képernyőn. Én lettem a sok halmaz közös metszete.

BI: Miért nem a cápák közé hívtak?

RR: Gondolom, az majd a következő felkérés lesz. (Nevet.)

BI: Karrierváltás előtt állsz. Remélem, érzed.

RR: Biztos meg is csinálhatnám, ha jobban ráfeküdnék a témára… Egyszer még a Playboy is kért valamire, emlékszel?

BI: Az sem most volt, hanem réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…

RR: Szóval ilyen napom van.

BI: De én úgy tudom, hogy szerda az neked szigorúan a wellness-nap, nem?

RR: Lenne. De hát COVID van!

BI: Mivel tartod karban magad ilyenkor?

RR: Egész életemben sportoltam, és rosszul is érzem magam, ha nem lehet csinálni. Ha nincs lezárás, személyi edzőhöz járok, és vagy súlyzózom, vagy TRX-ezem. Meg saját testsúlyos gyakorlatokat végzek. Amúgy meg lehet otthon is fitneszelni, ha kell. Nevelési jelleggel minden ilyesmit támogatok.

BI: Aki azt mondta nekem, hogy szerdán van a fitnesz-napod, az azt is állította, hogy nagyon kemény időbeosztással élsz. Mindent megtervezel előre.

RR: Igyekeztem úgy szervezni a naptáramat, hogy minden napnak meglegyen a sajátossága. Ezért például szerdán nem csak wellness van, hanem az asszisztensemmel is együtt dolgozom. Hétfőre céges meetingeket raktunk, kedden és csütörtökön pedig tudunk időt szakítani arra, hogy ebédeljek valakivel, megbeszéléseket tartsak vagy kimenjek terepre. Az időbeosztásom nem szoros, de valamennyire tervezett, és ezt többé-kevésbé igyekszem is tartani, mert jó ritmust ad egész hétre. Különösen egyébként a szerda esti wellnesst bírom: az a „kis hétvége” a hét közepén.

BI: Hétvégén mivel kapcsolsz ki?

RR: Az Y-generációs fiatalok egyik első példánya vagyok; ’81-ben születtem. A számítógéppel nőttem fel, és nagyon szeretem a mai napig. Jellemzően, mikor elcsendesednek körülöttem a dolgok, akkor tudok játszani. Friss kedvencem a Flight Simulator. Leginkább azért, mert pilóta is vagyok, és a hétvégi kikapcsolódásaimnak fontos része a repülés.

BI: Milyen szinten repülsz?

RR: Egy-másfél éve van jogosítványom. Nagyjából száz órát repültem eddig. Imádom! Szögezzük le gyorsan: nincs repülőm, csak bérlem!

BI: Azt is olvastam rólad, hogy Star Wars-idézetekkel dobálózol. Miért?

RR: Aki ismeri a Star Wars-t, tudja, hogy mély mondanivalója van. Például a demokráciából diktatúrává válásos résznek, vagy ott van éppen az apa-fia kapcsolat. A Star Wars egyik legnagyobb üzenete, hogy az elmének mekkora ereje van – és elég sokszor hangoznak el olyan idézetek benne, amelyek valódi tanítást jelentenek.

Mert mit is mond Yoda mester? „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” Szerintem ez nagyon fontos dolog. Nincs olyan, hogy valamit csak megpróbálunk. Amikor még a fiatal vállalkozók nagyköveteként igyekeztem előadásokat tartani, mindig beleraktam ezt a mondatot.

BI: Nagy adag derű árad belőled, és úgy tűnik, olyan ember vagy, akinek nincsenek mélypontjai. Ez igaz?

RR: Én is úgy látom, hogy a környezetem a legtöbb esetben borúlátóbb, mint én. A céges ügyekben meg aztán pláne. Nehéz megszokni az embereknek, hogy időnként pozitív dolgok történnek, amik bevételt hoznak, és néha negatív dolgok – ez pedig mindig pénzbe kerül. Ha az időmet azzal tölteném, hogy milyen problémáim vannak, biztos, hogy magzatpózban szűkölnék a sarokban. Viszont már megszoktam, és elhatároztam, hogy nem fog engem befolyásolni. Valahogy az is megvan ebben a „tedd, de ne próbáld” dologban, hogy bármilyen nehézség jön, azt úgyis meg fogjuk oldani. Csak valamit kér ez a probléma. Vagy figyelmet, vagy pénzt, vagy időt. Foglalkozni kell vele. De nem bánom az ilyesmit, mert szeretem, ha néha gyöngyözik a homlokom.

BI: Milyen, amikor kiakadsz?

RR: Felmegy a pulzusom 85-re. Főleg, ha nem értem a dolgokat. Életem szakmai része legtöbbször abból áll, hogy elmondok embereknek különböző dolgokat. Hogy mit kell létrehozni, és akkor abból majd lesz egy produktum, és azt értékeljük a végén. Előfordul, hogy mindenki tudja, mit kell csinálni, de végül mégsem az lesz az eredmény. Az számomra elfogadhatatlan.

BI: Miért pont kötél?

RR: Adottság volt. Édesanyám foglalkozott a céggel, amikor még gyerek voltam. Emiatt volt egy technikai tudásom. Gazdasági pedig azért, mert közgazdász vagyok. Plusz ott az Y-generációs hozzáállásom: nekem tíz évvel ezelőtt is jól érthető terep volt az internet. Mostanra viszont már van építőipari vállalkozásom is, a konstrukt360 Kft., és egészen szép dolgokat hoztunk létre. Van egy találmányunk is, amivel építkezéseket tudunk körbevenni. Ennek az ideiglenes homlokzati zárásnak köszönhetően az építési terület szél- és pormentes lesz, ráadásul hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. A téli időszakban az építkezés nem probléma többé. Tulajdonképpen egy ideiglenes fal, ami a 100 kilométer/órás szelet is bírja, és B1-es éghetőségi kategóriába tartozik – ami azt jelenti, hogy nem ég. Szóval ez egy olyan komplex termék, ami befolyásolni fogja a jövőben, hogyan építkeznek az emberek. Mi találtuk ki, és mostanra rentábilis üzletté vált. Most a Marketnek dolgoztunk: zajlik egy „multicsarnoknak” nevezett építkezés a Groupama Arénával szemben, a buszpályaudvarnál.

BI: Azt is mondják rólad, hogy nem csorgatsz vissza senkinek pénzt. Hogy nem vagy hajlandó semmilyen korrupcióra.

RR: Semmi esetre sem. Egészen fiatal vállalkozóként eldöntöttem, hogy nem kell, hogy így szerezzek munkát. Úgy érzem, hogy az én szakértelmem és megoldóképességem olyan értékes, hogy akinek kell, az meg fogja vásárolni. Másrészről pedig azt is szeretném, hogy senki se gondolja, hogy velem ezt meg lehet csinálni, és azért vannak sikereim, mert engedek ezeknek a jelenségeknek. Részemről ez büszkeség, de inkább példamutatás – vagy inkább az arra irányuló törekvés.

BI: Nem széllel szemben való igyekvés?

RR: Nem, mert működik.

Szerintem az emberek sokszor a saját eredményhiányukat akarják elfedni azzal, hogy azt gondolják, Magyarországon csak így lehet. Nem csak így lehet, sőt a visszacsorgatós vállalkozások a töredék, legtöbben tisztességesek.

Tudom, hogy működnek a dolgok, láttam már ilyet. De mi nem csorgatunk vissza, és nem is fogunk. Aki sikeres, e nélkül is meg tudja csinálni. Magyarországon bárki meg tudja csinálni, száz példát láttam már.

BI: Meg is érkeztünk a Bridge Budapesthez.

RR: Nos, igen. Szinte törvényszerűen belesodródtam. Valószínűleg kevésbé vagyok aktív, mint szeretnék, de Pistyur Veronikával már a nulladik pillanattól nagy összhangban voltunk. Számomra egyértelmű, hogy a céljaink közösek. Az átláthatóság, a tisztességes üzletmenet, a társadalmi felelősségvállalás: kiváló publicitás. Egy kicsit még annál is jobb, mintha a Konyhafőnökben szerepelnék. Ha be kell mutatni, hogy mi a Bridge értelme, és miért is csináljuk mindezt, rám mindig lehet számítani. És azt is elmondhatom, hogy ezeknek van is értelme. Néhány hete fémalkatrészeket kellett gyártani a cégem számára. Három fiatal srác jött, akikről kiderült, hogy ők a vállalkozás. Aztán az egyik oda lépett hozzám, és azt mondta, nyolc évvel ezelőtt Kecskeméten már találkoztunk egy előadásomon. Ott volt és hallgatta, és ez segített neki abban, hogy elindítsa a vállalkozását. Ráadásul hasonló elvek alapján, mint amit én, vagy a Bridge Budapest képviselünk.

A kapitalizmust és a piacgazdaságot sokszor támadják egy csomó dolog miatt. Hogy kizsigereli az embereket és a természetet. De én azt gondolom, hogy a Bridge elvei olyan érdekeltségi rendszert hoznak létre, hogy mindenki, aki ebben működik, a lehető legkisebb erőforrásból a legnagyobb hozzáadott értéket hozza létre.

Az a feladatunk, hogy hozzuk ki a legtöbbet abból, amink van. Akár pénzügyi oldalról nézve – akár a saját életünket tekintve.