Írta: Bus István
Boross Dáviddal, az Oázis Kertészeti Kft. ügyvezetőjével korai órán kezdjük a beszélgetést. Viszont annál jobban belemelegedünk. A „kerteléstől” a családi alkotmányon át jutunk el a Bridge Budapest Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezéséig.
Bus István: Reggel nyolc óra van. Ilyen korán még soha nem csináltam interjút senkivel. Gondolom, ahogy kel a nap, már a a kertben ügyködsz, metszed a rózsákat...
Boross Dávid: Hát ez erős túlzás, mert éppen az autópályán megyek Pécsre, ahol megnyitott már az új üzletünk. De amúgy igen, a Nappal együtt keltem, hogy ha ez volt a kérdés.
BI: Igazából mennyit vagy kint a kertben?
BD: Annál kevesebbet, mint amit gondolnak rólam, mert Budapesten van lakásom, és ugyan a teraszon vannak növényeim, de én inkább vidéken szoktam kertészkedni. Van Kékkúton egy házunk, oda el szoktunk vonulni családilag, és akkor élem igazán ki a kertészkedést. Van kerti tó, veteményeskert, egy csomó munkaigényes terület.
BI: Melyik a kedvenc részed?
BD: A tavat nagyon szeretem: az egy állandóan élő, aktív valami. Van benne hal, béka, vízimadarak… Teknős is volt benne, bár azokat most egy kicsit kiszedtük belőle. A tóval mindig van dolog. Tisztítani kell, a vízinövényeket és a fűféléket rendszeresen vissza kell vágni, meg kell metszeni…
BI: Mikor jön el ennek az időszaka?
BD: A vízinövénynek nincs konkrét időszaka. A tóba és a kertbe is olyan növényeket érdemes ültetni, amik nagyjából váltják egymást. Különböző fűfélék, nádak, pampafüvek, tavirózsák, hibiszkuszok: az ember elültet egy jó szortimentet, hogy állandóan virágozzon valami. Így lesz gyönyörű a kert. Vannak fák, amelyek a virágjukkal, másik a levelével, a levelének a sziromábrázolásával díszít. Kora tavasztól késő őszig érdekessé lehet tenni egy kertet, hogy ha jól válogatjuk össze a növényeket.
BI: Flow-ba kerülsz a kerti munkától?
BD: Igen, ez abszolút kikapcsolódás a számomra.
A növényekkel foglalkozni, ültetgetni, fizikai munkát végezni: az egyik legjobb dolog a világon.
BI: Gyerekkorodban is így ment ez? Nekünk volt telkünk; én gyűlöltem. Most meg alig várom, hogy túrhassam a földet – úgy tűnik, nekem fel kellett nőni ehhez.
BD: Az én kislányom imádja. Akinek van otthon kertje vagy csak egy balkon, amin tud egy kicsit kertészkedni, ott azért lehet mini veteményeskertet telepíteni, vagy bogyósgyümölcsöket termesztgetni. Ezzel el lehet szórakoztatni a gyerekeket, és tényleg szeretik. A lényeg, hogy legyen sikerélményük vele. Aztán a kamaszkorral elmúlik a dolog egy időre: ilyenkor jobban érdekel minden más. De utána visszajön. Amikor az ember megállapodik, megint kialakul az az igény, hogy a gyerekeivel együtt, vagy csak a saját szórakoztatására kertészkedjen. Ezt a vásárlóinkon is tisztán látjuk.
BI: Mi a sláger most a kertészetben? Vannak-e trendek egyébként a kertészetben?
BD: Abszolút vannak trendek és divatirányzatok – mind a szobanövényekben, mind a kerti dolgokban. De a szobanövények most különösen nagyot mennek. A fiatalok is sokan tartanak otthon zöldet, csereberélnek egymás között, egyre nő az „otthoni dzsungel”, és általában ez az egész téma abszolút az érdeklődés középpontjába került. Valószínűleg ennek ahhoz is van köze ahhoz, hogy több időt töltöttek otthon az emberek a járvány miatt. Ugyanez meglátszik a kerten és a teraszon is: akinek van rá lehetősége, még inkább az otthontermesztés, az önellátás felé fordul. Ez egyébként egy korábban is meglévő trend volt, de évek óta tapasztaljuk, hogy a zöldségek, a bogyós gyümölcsök, fűszernövények, és egyáltalán bármi, ami fogyasztható termést hoz, egyre fontosabb.
BI: Ha valaki a fejébe veszi, hogy teljes önellátást akar zöldségből, gyümölcsből, mekkora terület kell hozzá szerinted?
BD: Egy háztartásnak úgy kétszáz négyzetméteres, részben fóliaházas veteményeskertre lenne szüksége, hogy egész évben legyen otthon zöldség-gyümölcs. De ez nagyon bonyolult ügymenet, különböző termésfajtákat különböző helyekre kell ültetni, úgyhogy azt mondom, a teljes önellátás inkább csak egy álom. Meg lehet csinálni, de az inkább a vidéki emberek számára lehetőség. Budapesten, városi környezetben azt tudjuk elérni, hogy egy-egy időszakra saját paradicsomunk, paprikánk lesz, vagy valami különlegességet termesztünk. Például nagyon csípős paprikát vagy mentákat, és akkor utóbbit mondjuk a koktélokba vagy süteményekbe fel tudjuk használni.
BI: Pedzegettük a gyerekkort, meg a kamaszkort. Ti tulajdonképpen beleszületettek az Oázisba, és át kellett vennetek a szülőktől az üzletet. Hogyan zajlott a folyamat? Mik voltak a nehézségei, mik voltak a szépségei?
BD: Nálunk ez szervezettebb folyamat volt, mint a legtöbb családnál. Édesapám 2009 környékén felismerte, hogy a generációváltás biztosan bekövetkezik, és ezzel foglalkoznia kell.
Akkor elkezdtünk egy családi alkotmányt létrehozni: szakértőkkel, külső segítséggel. Azzal, hogy mi magunk is rengeteget foglalkoztunk vele.
És gyakorlatilag az egész generációváltásnak az volt az alapja, hogy alaposan át tudtuk beszélni, kinek milyen feladata, szerepe lehet később – hosszú távon, tíz-húsz év múlva – a családban, a cégben. Gyakorlatilag most már ennek az eredményét látjuk.
BI: Hogy kell elképzelni egy családi alkotmányt?
BD: Neve ellenére ez nem egy jogi dokumentum. A családi alkotmány elkészítésének nem az a lényege, hogy legyen leírt húsz oldalunk, hanem a folyamat: ahogy eljutunk oda, hogy legyen leírt húsz oldalunk. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor valaki elkezd futni, és írogatja egy füzetbe, hogy mennyit futott és mennyi volt a pulzusa a különböző távok teljesítése után. Ebből összegyűlik egy csomó információ, amit ki tud értékelni. De nyilván nem az a lényeg, hogy legyen egy füzet teleírva számokkal, hanem az, hogy az ember lefussa azt a távot. A mi esetünkben itt a „táv lefutása” a családtagok közötti kommunikáció – illetve a rengeteg saját tapasztalat és háttértudomány összegyűjtése.
BI: Volt, aki segített ebben?
BD: Magyarországon ennek nincs nagy hagyománya, tíz évvel ezelőtt pedig különösen nem volt ismert. Most már látszik, hogy erre egyre több vállalkozó és vállalatvezető, valamint család gondol erre. Amikor olyan szakaszokhoz értünk, ahol akár jogi, akár adóvonzati vagy egyéb pénzügyi tanácsadásra volt szükség, akkor bevontuk a megfelelő szakértőket. Egy bizonyos mélység után nem lehet megúszni, hogy ne vegyünk igénybe külső tanácsadókat. Fontos, hogy tisztán lássuk magunkat. A legtöbb családban van egy családfő, aki vezeti a céget, „alfa szerepben” van, és azt is meg kell oldani, hogy minden családtag véleménye és meglátása bekerüljön a családi alkotmányba.
BI: Az alkotmány előre vetíti a jövőt is?
BD: Persze. Abszolút erről szól. A megoldásokról.
BI: Mi lesz a következő tíz évben veletek?
BD: Az alkotmány olyan, akár egy értékrend-gyűjtemény.
Például arról is szól, hol húzódnak meg a határok a cégvezetés és a család között. Hogy automatikus-e az, hogy ha valaki családtag, egyből tulajdonossá vagy cégvezetővé váljon.
Ezeket a családok maguknak határozzák meg. De mindenképpen vannak rögzített szabályok és bizonyos helyzetekre modellezett megoldások. Például, „Mi történik egy váláskor a vállalati tulajdonrésszel?”. Vannak ötszáz oldalas családi alkotmányok is: ezek főleg az angolszász jogi kultúrában terjedtek el. Ezekben több száz oldalon részletezik, hogy milyen e-mail címet használhat egy családtag. Vagy ahol a cég és a családtag neve azonos, és az adott személy csinál valami butaságot a magánéletében, ami visszahat a cégre, mi a teendő. Ezeket a határokat tisztázni és kezelni kell.
A másik véglet, amikor a családi alkotmány inkább csak egy hitvallás, és iránymutatást ad a családtagoknak. Mondjuk fontos számukra a vállalhatóság, a vállalható gazdálkodás. Az, hogy fizessünk adót. Az, hogy ha egy adott országban dolgozunk, akkor felelősséggel tartozzunk a környezetünkért.
BI: Hogy néz ki most a családi munkamegosztás nálatok?
BD: Négyen vagyunk testvérek, és hárman vagyunk aktívak a cégben. Bence öcsém pénzügyi vezető, Gábor öcsém a kommunikációért és marketingért felel, én pedig az ügyvezetésért.
BI: A gyereket hogyan vonjátok be abba a folyamatba, aminek a végén majd ők lesznek az Oázis?
BD: Szerintem az a legfontosabb, hogy felkeltsük a következő generáció érdeklődését. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy adott esetben kertészkedjen – vagy céget vezessen. És akkor majd ő eldönti, hogy akarja-e. Kényszerpályák nincsenek.
BI: Van-e a családi alkotmányban átfedés a vállalható üzleti kultúra-nagykövetséggel?
BD: A mi családunkban – és ezzel együtt a cégünkben is, – úgy gondoljuk, hogy felelősséggel tartozunk a közvetett és szélesebb környezetünkért – beleértve akár a teljes nemzetgazdaságot. Fontos számunkra a munkatársak és a család jóléte – és nem csak anyagi értelemben. Sok kezdeményezést ismerek, mint a Bridge Budapest, de ez kifejezetten nem üzleti klubnak néz ki. Nem arról szól, hogy egy kapcsolati hálóban valamilyen üzletkötés létrejöjjön, hanem arról, van szó, hogy tapasztalatokat osszunk meg egymással. Számomra azonban legfontosabb az értékrend-béli közösség.