• Bridge Business

Gyökerek és szárnyak

Írta: Gazsó Orsolya


Egyszer volt, hol nem volt, a Duna partján húzódó irodaházon túl él egy kedves cégvezető, Tóth Krisztina, a Europa Media Group birodalom egyik hercegnője. Azon dolgozik, hogy a kutatók, mérnökök, startupok innovatív ötletei nemzetközi kutatás, fejlesztés, innovációs projekt keretében megvalósulhassanak, és ehhez a szükséges tudást és készségeket is megszerezzék. A birodalmától nem messze, az erdőkön túl pedig Szviatovszki Balázs, a Bailavidrum Meseösvény királyfija éldegél. Neki az a missziója, hogy továbbadja a természet és a mesék szeretetét birodalma gyermekeinek. Élmény-, drámapedagógiai és művészeti eszközökkel fejleszti a fiatalok érzelmi intelligenciáját, mesés programokat szervez családoknak a birodalmát körülölelő erdőkben. Egy szép napon Kriszta és Balázs összetalálkoztak a Bridge Leaders árnyékprogramjában, hogy egymás útját követve eljussanak egy olyan világba, ahol a királyságaik egymást segítve működhetnek. Mivel a Bridge Budapesttől erős szárnyakat kaptak a kalandhoz, hatékonyan és gyorsan haladnak az úton, az ösvényük harmadik megállójánál értük őket utol. Ha nem hiszitek, járjatok utána.

Gazsó Orsolya: Milyen mesének vagytok a főszereplői most?

Szviatovszki Balázs: Én annyira benne vagyok a mesesztoriban, hogy gyakorlatilag állandóan egy mese főszereplőjeként viselkedem. (Nevet.) A meséket tartom az élet egyik fő rendezőelvének. Nyaranta járok Boldizsár Ildikó mesecsoportjára, amit öt éve indított férfiaknak. Tavaly ott ismerkedtem meg a Vándorló herczeg c. mesével, szerintem én azóta ebben a mesében vagyok. Egy ponton a királyfi eljut az igazak szigetére, ahol balzsamfürdőben megfürösztik, szépen felöltöztetik, minden hajszálára gyöngyöt húznak, így vezetik a király elé. A gyöngy nekem a könnyeket szimbolizálja.

Az én belső, igaz királyom azt tanítja nekem, hogy minden szituáció valós és igaz, hogy fel kell vállalnunk azt, ami történik velünk, és nem szabad kirohanni helyzetekből, még akkor sem, ha fájdalmasak. Rájöttem, hogy az eltemetéssel nem oldódnak fel a sérelmek, meg kell élni őket.

Nem csak Ildikóhoz, hanem drámacsoportokba is sokat jártam gyermekeim születése előtt, hogy fejlesszem az önismeretemet. Ezeken a találkozásokon volt, hogy sokat bőgtem, úgy látszik, a sírás számomra egy könnyítés, ilyenkor bevallom magamnak, hogy nehéz, ezért pár percig megengedem magamnak, hogy folyjanak a könnyeim. Ha túlélem azokat a pillanatokat, amíg kimegy az érzelem, utána sokkal könnyebb. Ha ezt nem adom meg magamnak, akkor továbbcipelem a terhet, ami egy idő után összeroppant.

GO: Azt tudtam, Balázs, hogy mérnök, jógaoktató és tájfutó vagy, de azt nem, hogy pszichológus is.

SZB: (Nevet.) Folyamatosan képzem magam, a feleségemtől nem szépirodalmi művet kérek születésnapomra, hanem önfejlesztő vagy bölcseleti könyvet. A szimbólumok és a művészetek nagyon fontosak az életemben. Volt szerencsém a világ csodás helyeire eljutni, mesés természeti és épített szertartáshelyeket megismerni. Indonézia Java, Bali és Lombok szigeteinek hátizsákos bejárása volt számomra a csúcsélmény. Arra járva, a mindenféle csodálatos látnivaló mellett a Gili-szigeteken egy módosult tudatállapotú élményben is részem volt, ami után a racionális világlátásomat lehetetlen volt fenntartani. Megelevenedtek a jóga tanításai a fordított világról, amiben a finomabb szintek és gondolatok határozzák meg a durvábbakat, a fizikailag érzékelhető világot. Hála Istennek pont akkor Az ember és szimbólumai könyvet olvastam, így engem az életközepi válságom legaljáról, ebben a rendkívüli módon kiérzékenyített állapotban, ha a hiszitek, ha nem, Jung és a mesék hoztak ki. Megelevenedtek a zseniális Jankovics Marcell és a kecskeméti filmstúdió magyar népmeséi. Ismét szegény legénynek éreztem magam, aki keresi az igaz szerelmet és utat az életében. Ez rengeteg erőt adott ahhoz, hogy tiszta, őszinte életet folytassak, és hogy én is megkeressem a páromat. Aztán meg is találtam. Akkor rádöbbentem, hogy nagyon hálás lehetek a szüleimnek azért, hogy mesékkel neveltek. Ezt szeretném én is továbbadni a saját gyerekeimnek. Ha nem mesélnek nekem gyermekkoromban, lehet, még most is abban a mély állapotban lennék, ahol saját téves útválasztásaim miatt szenvedtem.


Tóth Krisztina: Hogy melyik mese főszereplője vagyok, nagyon jó kérdés. Talán Mátyás Király a Mesék Mátyás királyról című mesesorozatból. Igyekszem minden nap jó döntéseket hozni, irányt mutatni, példamutatóan vezetni, támogatni, tanítani, mint ahogyan azt Mátyás király is tette a mesék alapján. Szerintem ez nem egyszerű szerep, hiszen nem csak mások, de saját magunk is hatalmas elvárásokat támasztunk, ha ilyet vállalunk.

De vajon ki kérdezi meg a királytól, hogy hogyan érzi magát? Ki az, aki kíváncsi a harci sebeken kívül arra az emberre, aki a szerep mögött van? Minden vezetőnek vannak sebei, veszteségei, vágyai, hiányérzete, de erről csak ritkán beszélünk.

Azt érzem, hogy a mögöttünk álló pandémiás időszak bennem felerősítette ezeket a sebeket, érzéseket, nekem nagy szükségem volt arra, hogy visszatérjek az alapokhoz, és ismét erőt merítsek.


GO: Kriszta említette az előbb, mennyire fontos visszatérni az alapokhoz, a gyökerekhez, erre most látom, hogy Balázs pólóján mit ír: roots and wings.

SZB: Ez a két szó is kötődik a mesékhez, Boldizsár Ildikótól a csoportfoglalkozásain tanultam meg, hogy a gyerekeknek gyökereket és szárnyakat kell adni.


TK: Így van! Ha nem térsz vissza időről időre a gyökereidhez, nehéz újra meg újra szárnyalni.


GO: Amikor a gyerekek csatlakoznak a Bailavidrum meseösvényeihez, állomásról állomásra haladnak az erdőben. Már az első pont után megérzik és átélik, hogy ők a mese főszereplői, azonosulnak a sztorival, átélik a figurák küzdelmeit, és meg kell fejteniük a kiutat a problémából. Ti hogyan emelkedtek fel egy-egy próbatételből?

TK: Úgy gondolom, minden élethelyzet más és más megoldást, megközelítést kíván. Bennem nagy a túlélési ösztön, így ha a padlóra kerülök, akkor igyekszem hamar felállni, persze az már egy másik kérdés, hogy egy ilyen próbatétel lelki oldalát ki hogyan kezeli, és mit mutat meg belőle a nyilvánosságnak. A kötelességtudat nagy hajtóérő számomra, amit elkezdek, azt nem hagyom félbe. A megfelelési vágyam is erősen motivál, hogy mindig tovább menjek, fejlődjek, építsek.


SZB: Nekem erre is meseösvényes válaszom van. (Nevet.) A körforgásokat tartom jónak az életben és a mesékben is. Minden körbe forog körülöttünk: a hónapok, a hold, az évek, a napok. Az életünket is rutinok, szertartások határozzák meg, ezek köré szervezzük a mindennapjainkat. A szokások adnak keretet az életnek, ezek azok, amik kihoznak a nehézségekből. A nagyanyám most töltötte be a 101. életévét, őt is az ünnepek, a szertartások tartják még életben. Ez a Waldorf-pedagógia lényege is, hogy adjunk ritmust a mindennapoknak, ünnepeket, rítusokat a gyerekeknek. Ilyen a tűzugrás is, a Szent Iván-éjit hét éve rendszeresen megszervezem barátokkal. A legközelebbire Krisztát is elhívtam. (Nevet.)


TK: És el is fogadtam a meghívást. Ha nem tudok nagyot ugrani, legrosszabb esetben egy kicsit megégetem magam. (Nevet.)


GO: Nem mindennapi a ti árnyékpárosotok. Azt érzem, inkább az érzelmi vonal került előtérbe, nem a szakmai.

TK: Jól érzed, mi érzelmi szálak mentén közelítettük meg a szakmai kérdéseket. Köztünk sokkal erősebb emberi kapocs alakult ki, mint munkakapocs. Persze már most körvonalaztuk, hogyan dolgozzunk majd együtt a jövőben, és azt is, hogyan segítsünk majd egymásnak, de végig igyekeztünk az emberi oldalra koncentrálni.


SZB: Mi van veled, mesélj – így kezdtünk minden beszélgetést, végig őszintén kíváncsiak voltunk egymásra. Krisztát megpróbáltam egy picit kimozdítani a komfortzónájából, a kérdéseimmel provokáltam. Amikor elmesélte, hogy az egyik munkavállalójuk nem tudta megfelelően ellátni a feladatát és ezért meg kellett válniuk tőle, rájöttem, hogy ez sem neki, sem az illetőnek nem volt egy könnyű élethelyzet. A Meseösvényen sem tud mindenki sárkányként vagy öreg királyként viselkedni. Pl. ahhoz, hogy egy lány el tudja játszani a királylány szerepét, lehet, hogy ki kell lépnie a szokásos szerepeiből vagy végig kell csinálnia egy önismereti utat. A feleségemnek mondjuk nagyon nehéz volt a Kígyókirály c. mesében a csalfa királynőt játszania, mert egy titok elárulására kellett rávennie a gyerekeket.

Szerintem az elbocsátás is egy olyan szituáció, amihez fel kell nőni.

Innen jött Krisztával az első olyan szakmai ötletünk, amiben a jövőben együttműködhetünk. Érdekes volna a Bailavidrummal ellátogatni cégekhez, velük megalkotni egy meseösvény-csapatot, és ott, a különböző mesei szerepekről beszélgetve feltárni, hogy kinek mi fekszik és mi nem. Amennyiben már visszatérően dolgozhatnánk egy csapattal, és észrevennénk, hogy egy alkalmazott gyakran a kolduló szegény embert választja a meséből, akkor őt megkínálnánk egy másik szereppel is, mondjuk a királyéval. Természetesen ezt megfelelő odafigyeléssel és érzékenységgel érdemes csak megtenni. Az ilyen szerepjátékokból kiderül, ki milyen feladat- és szerepkörökben ügyes, és miben van kiteljesedési lehetősége. A meseösvény végén a céges csapat közelebb kerülne egymáshoz, és gazdagodna a könnyed, játékos próbálkozások során.


GO: Látom, alakul a szakmai vonala is a találkozásotoknak.

TK: (Nevet.) Első beszélgetésünkkor próbáltuk nagyon szakmai oldalról megfogni az árnyékprogramot. Mivel az Europa Media Group elsősorban EU-s forrásokkal, nemzetközi pályázatokkal foglalkozik, el kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám a Meseösvény mögötti pedagógiai módszert beépíteni egy jövőbeni kutatási projektbe, hogyan tudnám segíteni Balázsék növekedését, terjeszkedését külföldre. Erre Balázs azt mondta, hogy túl nagy lépték lenne, ő nem európai hálózatban gondolkodik, a Bailavidrummal Magyarországon szeretne fejlődni. Úgyhogy első alkalommal nem nagyon találtuk meg az egymáshoz vezető szakmai utat. Második alkalommal nagyon érzékeny pillanatban kapott el a beszélgetésünk, és akkor el is határoztuk, hogy nem kell csak munkáról szólnia az árnyékprogramunknak. Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy jelenleg ki hogyan érzi magát a bőrében, kiben milyen belső gondolatok, érzések alakítják a mindennapokat, majd beszélgettünk a gyerekkorunkról, ki milyen meséken nőtt fel, ki mit szeretett. Nagyon szerettem régen a meséket, de miután édesapám meghalt, valahogy megszűnt a kapcsolatom a mesékkel is, azóta nem olvastam egyet sem. Édesapám, aki a példaképem, engem mindig úgy nevelt, hogy próbáljak meg maradandót alkotni, erős lenni, mindig talpra állni. A Balázzsal való beszélgetések után sokat gondolkodtam azon, hová is lett vajon az a Kriszta, akinek édesapám látott.

Ahogy korábban említettem, szerintem az elmúlt időszak mindenkit megterhelt, elgondolkodtatott, kérdésekkel szembesített: jól csinálom-e a dolgom? Tényleg ez az én utam? Tudok-e az úton önazonos maradni?

A válasz bennünk van, csak vissza kell nyúlnunk a gyökereinkhez. El is határoztam, hogy elmegyek majd egy Meseösvényre, hogy megnézzem, mennyire is vagyok ügyes a jelenlegi szerepemben.


SZB: Ezt nem is mondtad még, Kriszta, hogy eljönnél egy programunkra. Nagyon örülnék neki. Hálából a saját meséd ösvényét járhatod majd végig, hogy még több utat találj önmagadhoz és a gyökereidhez.


GO: Melyik a kedvenc mesétek?

SZB: Az Andersen-féle Hókirálynő nagyon erősen hat rám. Van egy izlandi verziója is, aminek az a címe, hogy Napszemű. Ez a változat tiszta és kerek. A megfagyott szívet felolvasztó forró könnyek mellett megjelenik benne egy fehér fóka is, mint erős szimbólum. Fájdalmasan gyönyörű az egész. Olvassátok el!


TK: Az Ezeregy éjszaka legszebb meséire emlékszem gyermekkoromból. Ezt a könyvet még édesapámtól kaptuk a testvéremmel, azt hiszem, egy 1960-as kiadást. Abból pár mesét nagyon szerettem.


GO: Azokat a meséket én is nagyon kedveltem gyermekkoromban, örök és ősi tudást hordoznak. Azokból a dolgokból, amiket ma sajátítunk el, szerintetek, hogy lesz ősi, örökérvényű?

TK: A közvetlen kollégáimnak igyekszem nem csak tényeket tanítani, hanem összefüggéseket magyarázni: hogy hogyan gondolkozzanak előre, hogy soha ne csak azt a pontot nézzék, amiben vannak, hanem tekintsenek körbe, a jelenlegi tudásukból, tapasztalatikból hozzák ki a legjobbat.

Ami időtálló, az a logikus és a nyitott gondolkodás. A nagypapám is gyakran mondogatta, hogy a legjobb alap a józan paraszti ész.

SZB: Ami hasznos tudás, az örökérvényű. A tájfutásban például egyik pont után jön a következő, ezért nem csak fizikailag kell jelen lenni, hanem agyban is, hogy tudjam, hol vagyok a térképen. Az életben is úgy működök, hogy csak akkor pihenek meg, ha egy dolgot befejeztem. Mondok még egy példát: ha hazajövök nyaralásról, akkor nem az az első, hogy leroskadok a fotelbe, hanem viszem a szennyest a fürdőszobába. Én addig nem érkezem meg, amíg a cuccaim nincsenek rendben körülöttem. Ezért jó a Meseösvény is, mert ott is mindig új célokat kell kitűzni.


TO: Szerintem az üzleti életben is ez a kulcs: törekedni kell arra, hogy gondolatban két-három lépéssel előrébb járjunk. Mindketten említettétek a család fontosságát a beszélgetésünk során. Amikor Balázs elkezdte a Meseösvényt 2011-ben, a kezdőcsapatban édesapja volt az öreg király, édesanyja pedig az öreganyó, szülői támogatással és háttérrel tudott haladni. Akár egész életünket meghatározhatja, milyen gyökerekkel rendelkezünk?

SZB: Persze. Amikor szörnyű sorsokat látok magam körül, végiggondolom, ők vajon meddig fognak eljutni az életben?

Elképesztő, hogy a nevelés minősége vagy a nevelés hiánya milyen különbségeket szül az emberek között.

Az a szerencse, hogy elég egy igazán őszinte segítővel találkozni az életben, és máris megmenekültünk. Ezért nagyon fontos az olyan szervezetek munkája, mint például a NoBadKid, akik új gyökereket adhatnak.


TK: Igen, mindenképp meghatározó pontja az életünknek, amit a szüleinktől kapunk, látunk, tapasztalunk, de úgy gondolom, emellett számos olyan emberrel találkozunk az életünk során, akik formálnak, tanítanak, építenek bennünket, és ezzel ők is a gyökereink részét képezik. A család mellett engem egy barát, egy kolléga, egy mentor is tud formálni. Ők azok, akik segítenek visszatalálni a gyökerekhez, hogy szárnyalhassak.