• Bridge Business

Ne féljünk az érzelmektől!

Írta: Patakfalvi Dóra


Az energiamenedzsment és automatizálás terén piacvezető Schneider Electric Zrt. kommunikációs igazgatója és a fiatal lányokat és hátrányos helyzetű csoportokat a programozás világába bevezető alapítvány egyik vezetője mindketten hisznek abban, hogy egy cég vagy szervezet sikeréhez nemcsak alkalmazkodókészségre és nyitottságra, de az érzelmek felvállalására is szükség van.

Tengelits András, a Schneider Electric Zrt. kommunikációs igazgatója és

Guzsaly Péter, a Skool Partnership Leadje


Patakfalvi Dóra: Mit hallgattatok kissé irigykedve a partneretek beszámolóiban?

Tengelits András: A lelkesedést és elkötelezettséget, ami egy olyan munkához kapcsolódik, amely anyagiakban nem mérhető értéket teremt.

Guzsaly Péter: Hogy milyen lelkesedéssel vetette bele magát András az új munkahelyén az új pozícióval járó kihívások, információk begyűjtésébe. Jó volt látni, hogy valaki a „másik oldalon” is nagyon hisz abban, hogy lehet a vállalati CSR-t jobban, hatékonyabban csinálni, olyan módon, hogy az a cég mindennapjaiba is szervesen beépüljön.


P.D.: Mit gondoltok, hogyan lehetne a jelenleginél hatékonyabban összekötni a non- és forprofit szcénát?

T.A.: A kérdés mindig az, hogy megérti-e egy non-profit szereplő, hogy nem az egyszeri beavatkozások, „segélyek” jelentik a megoldást, és értéket teremteni nem csak a „hátrányos helyeztű” hívószóval lehet. Jóval fontosabb, hogy eszközt adjunk ahhoz, hogy valaki fejlődhessen, bárhonnan, bármilyen társadalmi státuszból is indul el ezen az úton. Az alkalmazkodóképesség hiánya nem következik közvetlenül a rosszabb anyagi lehetőségekből, megléte nem magától értetődik a magasabb társadalmi státuszban sem!

G.P.: Több ilyen programmal, ahol egyenlő félként beszélgetnek az érintettek.


P.D.: A szervezeteitek értékei közül melyek azok, amikkel a privát életetekben is szívesen azonosultok?

T.A.: Az alkalmazkodókészség ebben is a kulcsszó.

G.P.: Nyitottság, elfogadás, folyamatos tanulás, önismeret, önfejlesztés.


P.D.: Mennyi érzelmet engedtek meg magatoknak a munkában?

T.A.: Nem az a kérdés, hogy saját magamnak mennyi érzelmet engedek meg. Sokkal fontosabb ennél, hogy a csapatom megélheti-e őszintén, akár intenzíven a kudarcait és a sikereit, hogy ehhez tudom-e biztosítani a környezetet, a szabadságot!

G.P.: Ha valaki érzelmek nélkül dolgozik egy non-profit szervetben, az mondjon fel azonnal! Maximálisan imádjuk, hogy érzelmeket adunk és kapunk a mindennapjaink során.


P.D.: Az egyenlőség fogalma hol helyezkedik el a vezetői szótáratokban?

T.A.: Az egyenlőség nem teremthető meg „erőszakkal”. A lehetőséget kell biztosítani, de hogy ezzel tud-e élni valaki, az saját magán múlik. Persze ha kér, a támogatást meg lehet, sőt kell is adni hozzá.

G.P.: Lapos szervezetet hoztunk létre, és ragaszkodunk is hozzá, hogy ez így maradjon. Hiszünk abban, hogy mindig, mindenkitől tudunk tanulni, pozíciótól függetlenül.


P.D.: A közbeszédben egyre hangsúlyosabb szerepet kap az egyének, azon belül is a munkavállalók mentális jóllétének fontossága. Ti hogyan gondolkodtok erről?

T.A.: Pontosan erre válaszoltam az előző két kérdésben!

G.P.: A Skool 2014-es indulása óta több mint 800 önkéntes mentor segítette a lányok és hátrányos helyzetű gyerekek programozás-tanulását. Egy-egy ilyen foglalkozás után a mentoraink olyan szeretet-löketet kapnak a gyerekektől, hogy utána még hetekig jobban érzik magukat.


P.D.: Mik azok az inspiráló könyvek vagy előadások, amelyeket ajánlanátok egymásnak?

T.A.: Sohasem tartottam magam elméleti síkon mozgó szakembernek. Egy könyv, egy előadás számomra inkább csak egyszeri benyomást jelent, de jóval kevésbé tud meghatározó lenni annál, mint amikor inspiráló emberek vesznek körbe a mindennapokban. Én magam sokkal többet tanulok, fejlődöm az utóbbiból.

G.P.: Gary Vaynerchukot ajánlom minden mennyiségben!