Írta: Patakfalvi Dóra
Simon Anita, az ALTEO Energiaszolgáltató fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese és Fábián Sára, az Amigos a Gyerekekért Alapítvány alapító-vezetője
Az ALTEO Energiaszolgáltató hagyományos és megújuló erőműveinek, illetve villamosenergia tároló kapacitásokat integráló szabályozási központjainak köszönhetően környezettudatos, a megújuló energia fenntartható hasznosítására építő energiaellátást biztosít ügyfeleinek. A Budapesti Értéktőzsde prémiumkategóriájában jegyzett vállalat innovatív, a körforgásos gazdaságba illeszkedő megoldásai közé tartozik az e-mobilitás és a komplex hulladékgazdálkodás is.
Az Amigos a Gyerekekért Alapítvány küldetése, hogy nyelvtanuláson, játékokon és kreatív foglakozásokon keresztül támogassa és fejlessze a beteg gyerekeket egyetemista önkéntesek, Amigók bevonásával. A kezdeményezés személyes érintettségből született kilenc évvel ezelőtt, jelenleg öt városban, tizenhat kórházban és mintegy kétszáznégy Amigóval vannak jelen.
Patakfalvi Dóra: Mostanában mire voltatok igazán büszkék a munkátokkal kapcsolatban?
Simon Anita: Céges szinten arra, hogy az ALTEO tavaly a hazai energetikai piacon elsőként szerzett nemzetközi ESG minősítést. Több fontos díjat is nyertünk, és mindkét évet nagyon jó üzleti eredménnyel zártuk, zárjuk. A számszaki eredményeken túl természetesen az is nagy büszkeséggel tölt el, hogy egyre több civil szervezet tud jól kapcsolódni az értékközpontú gondolkodásunkhoz. Az idén például azzal, hogy az üzleti partnereknek szánt karácsonyi reprezentációs keretet energiahatékonysági fejlesztések támogatására, illetve a hideg hónapokban jelentkező fűtési problémák enyhítésére szánjuk, két nemes célt is támogattunk: a hajléktalan embereket felkaroló Menhely Alapítványt abban, hogy felújítsa két telephelyét, korszerűsítse fűtési rendszereit és a melegvíz-ellátást, a Tűzcsiholó Egyesületet pedig abban, hogy 40 családnak, köztük 80 gyermeknek segíthessen tűzifa vásárlással Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye hátrányos helyzetű településein. Személy szerint pedig arra is rendkívül büszke vagyok, hogy a javaslatomra szerveztük meg nemrég az ország első biogáz konferenciáját. Az ötletemet azonnal támogatta a vezérigazgatónk, mert ő is hiánypótlónak gondolta ezt a kezdeményezést, amelyre egy magas színvonalú szakmai programot raktunk össze.
Fábián Sára: Én a közösségünkre vagyok a legbüszkébb. Az Amigost a barátaimmal indítottam el kilenc évvel ezelőtt, akik szerettek és hittek bennem, emiatt csatlakoztak hozzám, mára pedig sikerült egy olyan közösséget felépítenünk, ahol az önkéntesek már nem a személyem miattam vesznek részt a programjainkban, hanem a közös célok és közös értékrend miatt.
P.D.: Ehhez képest milyen kihívások, vezetői dilemmák foglalkoztatnak benneteket?
S.A.: Engem leginkább az foglalkoztat, hogy az egyes feladatokra megtaláljam a megfelelő embereket, hogy a lehető leghatékonyabban tudjunk működni. Egy ütőképes csapat felépítése mindig kihívás, főleg ha olyan, kevésbé bejáratott területekről van szó, mint az ALTEO-ban viszonylag rövid ideje elindított e-mobilitás és az innovatív hulladékgazdálkodás. Ezeknek nincs évtizedekre visszamenő története, új sztenderdeket kell kialakítani, új jogszabályi környezetbe kell beilleszkedni, és ennek megfelelően kell reziliens működést kialakítani. Ehhez pedig olyan szakértőkre van szükség, akik képesek követni ezt a változékonyságot, és bírják azt a tempót, amelyet ez a piaci környezet megkövetel.
F.S.: Én pont amire a legbüszkébb vagyok, az a legnagyobb feladatom is: a szervezetfejlesztés, azaz hogyan lehet olyan folyamatokat, működési rendszert kialakítani, amelyben mindenkire szükség van, ugyanakkor mindenki helyettesíthető is. Nagyon sok civil szervezet életében az alapító a legnagyobb kockázat: amikor az alapító kilép, akkor a szervezet veszélyhelyzetbe kerül. Én azt szeretném elérni, hogy egyszerre legyek a lehető legnagyobb hozzáadott érték és a legkisebb kockázat az Amigosban. Több területről sikerült hátrébb lépnem, viszont a szervezet teljes önműködésén még dolgoznunk kell, és ez lényegében egy folyamatos feladatot jelent: egy szervezet sosincs kész. Növekedni is szeretnénk, víziónk szerint egy nap minden beteg gyerek mellett lesz majd egy Amigo, és elsőként Magyarországon minden gyermekonkológián jelen leszünk.
P.D.: Anita hogyan segített ezekben a kérdésekben?
F.S.: Mivel a következő év a menedzsment építésről szól majd számomra, alapvetően ebben kértem Anita segítségét, mivel menedzsment-tagként jelentős tapasztalata van a téren, ezért sokat beszélt nekem arról, ő hogyan hoz döntéseket, vezetőként milyen magasra lehet tenni a lécet, illetve milyen szintből nem engedhetünk. Beszéltünk a döntések időzítésének kérdéséről is, azaz hogy mik azok az ügyek, amikkel kapcsolatban hamar és gyorsan érdemes döntést hozni, és mik azok, amikre érdemesebb aludni néhány napot vagy akár több fronton konzultálni róluk.
S.A.: Abból a szempontból ez nem volt tipikus mentorálás, hogy már egy érett szakaszban indult el: egy olyan fiatal lánnyal találkoztam, aki meglehetősen bátran áll a kihívásokhoz, és jelenleg nem az útját keresi, hanem a már meglévő alappillérekre szeretne építkezni. Sára elmondta a konkrét elképzeléseit arról, hogyan szeretné öt év múlva látni a vállalkozását. Leginkább arra kereste a választ, hogyan merjen bízni másokban, hogyan válasszon ki olyan kulcsembereket a kulcspozíciókra, akik az önállóságuk mellett egy megfelelő bizalmi körben tudják kormányozni az alapítványt. És valóban beszélgettünk arról a bátorságról is, ami ahhoz kell, hogy bizonyos döntéseket meghozzon.
P.D.: Imponált neked Sára magabiztossága?
S.A.: Én ahhoz a mentalitáshoz nagyon jól tudok kapcsolódni, ha valaki már rendelkezik egy vízióval, és ez alapján készít magának cselekvési térképet. Ezzel a térképpel lehet igazán hatékonyan dolgozni: megnézni az elágazási pontjait, a jobbra- és balra kanyarodás lehetőségeit. Ez a típusú jövőépítés mindig nagyon izgalmas.
F.S.: Mivel az időnk eléggé véges volt, tényleg azt gondoltam, hogy céltudatos, vagy mondhatjuk, önző módon abba az irányba orientálom a beszélgetést, ami jelenleg a fókuszomban volt: a professzionális menedzsment működtetésére.
P.D.: A szervezetetek értékei közül melyek azok, amikkel a privát életetekben is szívesen azonosultok?
F.S.: Nekünk öt alapelvünk van. Az első, hogy játszva tanulunk. Ahogy az üzletemberek is sokszor játékként fogják fel a bizniszt, én is azt veszem észre magamon, hogy bár a munkát nagyon komolyan veszem, de képes vagyok olyan gyermeki örömmel élvezni azt, mint egy játékot. Alapelvünk az is, hogy Amigók nélkül nincsen Amigos sem, vagyis azt gondolom, hogy lehet bármennyi pénzünk, ha nincsenek jó embereink, semmit nem érünk vele. Demokratikusan működünk, minden Amigónak számít és fontos a véleménye, mert hiszek abban, hogy akkor tudok jó döntést hozni, ha rengeteg információt fogadok be a közösségtől. Az első számú mantrám pedig az, hogy beteg gyereket soha nem hagyhatunk kétségek között: ha megígérjük egy gyereknek, hogy kedden ott lesz nála egy Amigo, akkor annak minden körülmények között úgy kell lenni. Én nagyon hiszek abban, hogy az, hogy egy egyetemista önkéntes leül egy beteg gyerek ágya mellé és ha csak egy órán keresztül unóznak vagy számokat tanulnak angolul vagy éppen vietnámiul, rengeteg sok örömöt és önbizalmat adhat egy 8 vagy akár egy 16 évesnek is. De önmagában a közelség és az odafigyelés is nagyon fontos. Az Amigo-értékek tehát univerzális emberi értékek, amik nemcsak a szervezeten belül, hanem a világban általában is alapvetőek.
S.A.: Közel húsz éve foglalkozom hulladékgazdálkodással, és ez ma már nemcsak a munkám, hanem a szenvedélyem is, amelynek elemei természetesen beszivárogtak a privát életembe is. Elektromos autóval járok, ahogyan én felelek az e-autózásért a vállalaton belül is. Ez újfajta megközelítésre késztet, hiszen azt a kiszámíthatóságot, amit a húsz kilométerenként elérhető üzemanyagkút-hálózat biztosít, elektromos autót használva egyelőre nem kapom meg. Mégis azt hiszem, hogy ez e-járművek megfelelő alternatívái lehetnek a hagyományos autózásnak. Ott még nem tartok, hogy mindent kizárólag a zöld szemlélet hat át a napi működésemben, édesanyaként azonban kiemelt jelentősége van annak, hogy jó mintát mutassak a gyermekemnek. És az sem mindegy, hogy milyen Földet hagyunk a jövő generációira. Szuper lenne, ha az unokáink, az ő unokáik és az utánuk jövők is normális körülmények között tudnának élni a bolygón.